Amíg a nap, a világosság, a hold és csillagok el nem sötétednek, és a sűrű felhők ismét vissza nem térnek az eső után.

Akkor megremegnek a ház őrzői, és megrogynak az erős férfiak, és megállnak az őrlő leányok, mert megfogyatkoztak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők.

Az utcára nyíló ajtók bezárulnak, és elhalkul a malom zúgása; fölkelnek a madárszóra is, és halkabbá lesz minden éneklő leány.

Minden halmocskától félnek, és mindentől megijednek az úton; a mandulafa kivirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor, mert elmegy az ember az ő örök otthonába, és az utcán körbejárnak a sírók.

Mielőtt elszakadna az ezüstkötél, vagy összetörne az aranypohár, mielőtt a korsó eltörne a forrásnál, vagy beletörne a kerék a kútba, és a por földdé lenne, mint azelőtt volt, a lélek pedig megtérne Istenhez, aki adta.

Préd. 12,4-9