Átadtam neki a könyvet, amelyet oly sokszor olvastam már. Beleborzongtam a gondolatba, hogy a regény odaajándékozásával egy olyan világról mondok le, amelyben elolvasása óta hittem, és biztosan tudtam, hogy mindig is hinni fogok. Annak a lánynak adtam ajándékba, akitől elbúcsúztam.
El fogja olvasni; megismer egy új világot, és megismer ezáltal engem is.
Néztük egymást.
Minden, amit elmondani terveztem, semmivé vált.
Mondhattam volna még valamit, de mennem kellett. Végül azt is elfelejtettem, hogy mit kellett volna mondanom.
Viszontlátásra!
Viszontlátásra!
És nem fordultam meg.
Ha megismeri a világomat, biztosan fel fog keresni.