Üstökös

Addig is...

 

Mikor az este csöndje és magánya

Szűkös szobámban fönn virraszt velem,

Elindulok a képzelt utazásra,

Az őszi szélben szálló fellegen.


Sziget és Léva, Várad és Szakolca

S a többiek, sok kedves, régi táj,

Fölrémlenek ragyogva és borongva,

Mind, ami szép volt és mind, ami fáj.


Emlék és vágy zászlóját, koszorúját

Kitűzöm némán tornyaik felett:

A jó remény rózsákat hint reájuk

És nefelejcset az emlékezet!

 

NetLand