"Denis Villeneuve kanadai rendező eddig szinte ismeretlen volt az egyetemes filmművészetben. Alkotásai nem arattak zajos sikert, és talán ez sem fog. De ez az első alkalom, hogy a világ felfigyelt rá, ami nem véletlen. Negyedik játékfilmje olyan teljesítmény, ami mellett nem lehet elmenni hümmögéssel meg legyintéssel. Olyan alkotást hozott létre, melyre a sztárolt, nagynevű kollégái talán sosem lettek volna képesek. Sokaknak beletört volna a bicskájuk Wajdi Mouawad színdarabjának megfilmesítésébe. Ugyanis egyszerre kellett krimit, családtörténetet, történelmi filmet és politikai drámát faragni az eredeti műből, és ez nem mindennapi feladat. Villeneuve pedig minden lehetséges csapdát elkerült, tökéletes arányérzékkel és éretten tálalja a történetet. Megrázó képekben mutatja a háborút, nem szépít semmin, de nem is ítélkezik, végig a személyes drámákra koncentrál. Így lett a Felperzselt föld kemény, erős és megdöbbentő élmény. De minden ízében „film”, a szó legjobb értelmében. Alkotói tudták, miért ülünk be a moziba, tudták, mit jelent vágni, mit jelent feszültséget kelteni. Tudták, hogy lehet lassan, méltósággal mesélni úgy, hogy a néző ne unatkozzon. Tudták, hogy miként lehet megrázó eseményeket és történelmet ábrázolni úgy, hogy elkerüljék a hatásvadászatot. És ami a legfontosabb: rendezőnk értelmes, felnőtt közönségnek készítette filmjét, akiket végig tiszteletben is tart."
- Cikk megnyitása - kuk.btk.ppke.hu