A lég tüdőmből úgy ki volt apadva
tovább nem bírtam, feljutván a csúcsra
lerogytam azonmód a sziklapadra.
»Most össze kell magadat szedned újra!« −
szólt mesterem − »mert ülve párnaszékben
nem nyerhetsz hírt, se dunna közt lapulva.
És aki nem nyer hírt e földi létben
maga után nagyobb nyomát se nyomja
mint hab a vízen és a füst a légben.
Hát talpra! Fittyet a fáradalomra,
mert győz a lélek minden akadályon
csak a test súlya földre le ne vonja!
Nagyobb út kell még, hogy készen találjon
legkisebb lépcsőnk volt e sziklagádor;
vigyázz, ha értesz, hogy javadra váljon!«
Dante: Isteni színjáték, Pokol XXIV. ének, 43−57
Babits Mihály fordítása