Megyek, megyek, a marsot dobolom

És ahová a zászló visz, megyek,

Míg vérem pereg és pereg dobom,

Míg várnak völgyek és várnak hegyek.

Kötelesség: fekete lobogóm

Utak porában komoran lobog.

Megyek, megyek, a marsot dobolom,

Míg elnyűvöm a lelket, a dobot.

De tarsolyomban, testvér, csöndesen,

Egy dal van, az én titkos énekem

És egy virág, az én piros virágom.

Ha majd az árok némán betemet,

A tarsolyomat a szívemre tedd.

A többi már meglesz: csönd, béke, álom.