"Rá egy hét: pár óra alatt 

felnyüzsgött az országnyi Boly: 

a dermedt Dávid talpraállt 

s ledőlt a Góliát-szobor. 

Sipkákra bimbó nyílt! magyar! 

Parittya benzint röpitett. 

„Hacaca!” — szólt a rádió. 

Éheztük a becsületet. 

Szabadság, itt hordozta hős 

zászlaidat az ifjuság! 

S a sírt, melyből nép lép ki, már 

ámúlva nézte a világ. 

Tíz nap szabadság? Tizenegy! 

Csók, szívre, minden pillanat! 

És nem volt többé szégyen az, 

hogy a magyar nép fia vagy. 

Tíz nap szabadság? Tizenegy! 

Terv forrt; gyúlt, égett minden agy. 

Lombikban feszűlt a jövőnk. 

S temettük a halottakat. 

Ablakunk mind fény, gyertyaláng! 

Aztán már settengő gyanuk. 

Még egy éj. S Budapest köré 

vashernyók gyűrűje szorúlt. "

Szabó Lőrinc – Meglepetések - Egy hét múlva 

 - részlet -