Látjátok feleim, hogy mik vagyunk? 

Bizony bíbor és bronz és arany

És örökkévaló szent szépség vagyunk. 

Ahogy halódunk, hullunk nesztelen: 

Bizony, e világ dőre, esztelen 

Pompájánál nagyobb pompa vagyunk. 

Nem történhetik velünk semmi sem,

Mi megronthatná szép, igaz-magunk. 

Míg a fán vagyunk: napban ragyogunk 

S ha alászállunk: vár a hűs avar,

Testvér-levél testvér-lombot takar,

Ott is otthon vagyunk.

Ha megkeményedünk és megfagyunk: 

Zuzmara csillog rajtunk: hermelin. 

Bíbor után a fehér hermelin.

Bizony szépek vagyunk.

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk? 

Ha végre földanyánk része leszünk, 

Ott is szépek leszünk,

Ott is otthon leszünk.

És árvaság csak egy van, feleim: 

Az erdőn kívül lenni. 

Otthontalannak, hazátlannak lenni. 

Nagyvárosok rideg utcakövén

A széltől sepertetni.

Sok más szeméttel összekevertetni. 

Árvaság csak ez egy van, feleim. 

S amíg itthon vagyunk:

Bizony bíbor és bronz és arany

És örökkévaló szent szépség vagyunk.