Idővel paloták, házak, erős várak,

       városok elromolnak,

Nagy erő, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság

       idővel mind elmúlnak,

Tavaszi szép rózsák, liliom, violák

       idővel mind elhullnak,

Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószág

       idővel mind elvésznek,

Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává

       nagy idővel lehetnek,

Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség

       idővel porrá lésznek.

Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak,

       idővel tenger apad,

Az ég is béborul, fényes nap setétül,

       mindennek vége szakad,

Márvánkőben metszett írás kopik, veszhet,

       egy helyiben más támad.

Meglágyul keménség, megszűnik irigység,

       jóra fordul gyűlölség,

Istentűl mindenben adatott idővel

       változás s bizonyos vég,

Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének

       nincs vége, mert égten-ég.

Véghetetlen voltát, semmi változását

       szerelmemnek hogy látnám,

Kiben Juliátúl, mint Lázár ujjátúl,

       könnyebbségemet várnám,

Ezeket úgy írám, és az többi után

       Juliának ajánlám.