Bagolyszemű, bronzvértű istenasszony

Tekinteted, mint attikai ég,

Lelked derűs, mint, ha leszáll az alkony,

Tavaszi fényben a jón partvidék.

Te vagy a bölcsek és bolygók barátja,

Ki Mentor nyájas arcát öltve fel

Nyugalmasan jársz s a tengerbarázda,

Mint édes terhét, dalolón emel.

Mikor az ifjú Telemakhosz árva,

Te bölcs igéket súgsz titkon neki

S hajóját kedvező szél lengeti.

S mikor agg Nesztor öblös szózatára

Mély csönd felel, te mosolyogva látod

Az új időket és az új világot!