ömlik az élet akár az eső

stressz-buborékot vet a pillanat

sebek csónakján sok jaj jön elő

a káoszból mely hosszan itt ragad

idő-damillal a múlás rángat

a boldogságon tátongó rések

hány fásli kell egy zúzott ábrándnak

hogy rögzítse bokáját a lényeg

a lélek-rezervátumban mégsem

álom minden ami könnyen röppen

most a mondat monitorán nézem

ész járkál az emberszürke ködben

a báj plakátját múzsám ragasztja

míg én az ihletre rátalálok

elmémben élményekké olvasztva

fénylenek az asszonyi karátok

tükörtermes gondolatba zártan

a költészet betűbajuszt pödör

s mellkasom reneszánsz templomában

pár sejt harangoz ha jön a gyönyör