A hajnalhasadáskor megszólaló Memnon-szoborra évezredek óta vésegetnek emléksorokat, kik hozzá elzarándokolnak. Egy latin versnek a történetét fogom itt elbeszélni:
Hadriánusz császár büszke volt ugyan elődjének, Trajánusz császárnak, az ő szeretett nagybátyjának dicsőségére, de azért kissé irigyelte, hogy az volt a híre, hogy az egész világot átépítette. Nagyon a szívére vette Konstantinusz mondását, aki azt állította Trajánuszról, hogy olyan, "mint a falakon viruló sárga viola (fajtlinka) virág, mert neve mindenütt feltűnik épületeinek falain." Nem is nyugodott addig Hadriánusz, mig ki nem vivta magának ő is már kortársai részéről a "Világ gazdagítója" melléknevet, amire bőven rászolgált azzal, hogy a történet tanúsága szerint "kötelességtudásból és tudományszomjból, meg azért, hogy mindent saját szemeivel láthasson, számos éven át gyalog, avagy lóháton járta be a birodalom majdnem valamennyi tartományát. Mindenütt tanult, mindenütt segített a bajokon és jótéteményeket osztogatott." A tartományok sokféleképpen fejezték ki jótevőjük iránt táplált hálájukat és számos emlékérem még ma is hirdeti a "Világ gazdagítójának" bőkezűségét. Vágy fogta el egyszer Hadriánuszt, hogy Egyiptomba is ellátogasson. Ádáz harcot vívott ez időben Júdeával, hol az utolsó zsidó hős, Bar-Kohba próbálta meg visszahódítani Zsidóország függetlenségét.
Hadriánusznak oly sokat meséltek Egyiptomról, Rómának e gabonaszállító tartományáról, hova sok ideig még római polgárnak sem volt szabad a lábát betennie, nehogy Róma e gabonakamaráját veszélyeztesse; oly élénk színekben festették le előtte ezt a csodás országot, mesés épületeivel, piramisaival, szent helyeivel, csodás vallásával, isteni állataival, minők: Hermopolisban a halhatatlan Íbisz, Memfiszben az Ápisz-ökör, Szuhoszban a szelid krokodilus, hogy a hatalmas császár nem tudott többé ellenállni az utazás vágyának. Neki látnia kell ezt a csodás országot obeliszkjeivel és piramisaival, szent kutjaival és rejtelmes templomaival.
Legkedvesebb emberével, Antinoosszal, a Klaudiopoliszból származó, szépségéről örök hírre vergődött ifjúval, aki őt minden útjában elkísérte, megbeszélte előbb a dolgot és csakhamar kiadták azt a rendeletet, hogy tegyék meg az előkészületeket a császár egyiptomi utazásához.
- folytatjuk -