Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, 

aki nem tőlem és nem tőled kap életet. 

Néhány pásztornak, akik sohasem öltek 

nyulat, nem hordoznak emberölő 

szerszámot, megjelenik az angyal és 

megjelenik a csillag és tele lesz dallal 

a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre 

és tudni fogjuk, hogy Ő az. 

Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei, 

a petroleumbányák frakkos császárai 

s könnyel a szemükben letérdelnek elé. 

Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme, 

legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog 

az örök épitők acélos vidámsága. 

Ő megmutatja minden vándornak az útat, 

minden töprengőnek az igazságot, minden 

haldoklónak az életet. Ő megmagyarázza 

nekünk a gépek dalának igazi értelmét, 

megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt 

legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék 

fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől. 

Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont, 

nem ad fegyvert, hanem kenyeret. 

Ma még sírunk, 

mert a mosolygás nem én vagyok. 

Ma még sötét 

van, mert nem jöttem világosságnak, 

hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról. 

Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt. 

Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.