Az időpont sem mellékes: csütörtök délelőtt tíz óra harmincnyolc perc. Az omladozásában is menthetetlenül izléstelen, önmagát időnként presszónak képzelő, ragacsos kocsma zárt, koszos ajtói mögül álmulatós zenei baltavágások szabdalják szét másodpercenként az időt. A lélektrancsírozó ütemet egy iszonyodásig hamis részeg hangtulajdonos igyekszik reménytelenül utolérni és leteperni, ordítva s tanítva mindannyiunkat: "próbálj meg lazítani..."