Bár tudnám, hová
Film

Én vagyok Jeromos

színes, magyar vígjáték, 73 p., 1971.
zene: Lendvay Kamilló, op.: Illés György,
szereplők: Alfonzó (Jeromos), Harsányi Gábor (Zserom, a fia), Kállai Ferenc (körzeti orvos), Psota Irén (dokorné), Bujtor István (Béla), Pálos Zsuzsa (Juditka, asszisztens)
rend.: Tímár István, forg.: Szeberényi Lehel,

 

„Van itt ez a barack, ötvenhét-harminc.”

Két csatornajavító munkás (Jeromos és fia, Zserom) egy reggel becsönget Katona doktorékhoz, hogy kitisztítsa a kert végében éktelenkedő pöcegödröt. Hiányzik az anyag, a főnök csak a nőügyeit intézi, de a délutáni maszek műszakra felélénkül a tempó. A szakik berendezkednek. Mire az antialkoholista doktort sikerül leitatni, a dolgok megoldódnak. A gödör ugyan rossz helyen van, de Jeromos szíve a helyén! A gödör pöce-, a doktorné pösze, a rendszer böszme...

A vizsgált korban a kínos múlt és a kötelező boldog jövőkép miatt a „Mi volt, hogy volt?” kérdés helyett általában érdemes (volt) a „Mi lesz a? Hol lesz a?” kérdést feltenni, mint ahogy az Én vagyok Jeromos címszereplője is ezt teszi. Mi azonban, a múzeum kiváló kiállításai mellett, beszélgethetünk régi korokról és a máról – a történelmi háttérről, amit a 18 válogatott film jól megmutat.

A szabadság lehelete sörszagú – de a bort és a pálinkát sem veti meg...

Mint a cím is mutatja: a 60-as években nálunk is előtérbe került az egyén. Aki a felső vezetés látóteréből látszólag kiszabadulva, hatalmas életvággyal vette birtokba a „háztáji” parlagon heverő területeit. A barackpálinka ára 57:30. Ez világos? Az legfeljebb a Kőbányai... Az 1957-es megtorlás eseményei nagyon emlékeztettek a film előtt 30 évvel történt (1940-es) szomorú történésekre – amikre Jeromos is utal az esti zenés mulatságon.

Azonban mindenek előtt jött a háztáji! Házi paprika, paradicsom, pálinka, sör, bor, szalonna, kolbász, savanyúság, háztáji csirke és disznók...

1971. február 5-én meghalt Rákosi Mátyás, a magyar szabadság utolsó leverője, a moszkvai bolsevikok leghírhedebb magyar szolgája, június 5-én pedig Lukács György, a tizedelő filozófus, a vörösterror hírhedt alakja. Lukács a legarcátlanabb gyilkosok közé tartozott. 1968-ban, a prágai tavasz tankok általi letaposásakor, a szocialista demokráciát a sztálinizmus igazi alternatívájának nevezte. Cserébe a szocialista magyar (film)esztétika fő ideológusának nevezték ki.

Az Én vagyok Jeromos az 1966-ban elhatározott, majd 1968-ban bevezetett új gazdaságirányítási rendszer, közkeletű nevén az "új gazdasági mechanizmus" testet öltése. A felszíni reformok alatt – mint csatorna – húzódott meg a fusi, a lopni és lopni hagyni pusztító térhódítása – és a félelem.

1968-tól gyártották a Túró Rudit is…

Ki ez a furcsa Jeromos? Munkás? Kereskedő? Filozófus? Természetesen Jeromos a néző – aki próbálja túlélni a nagy békét.

1971. november 15-én piacra került az első mikroprocesszor – amivel megnyílt az út a számítógépek és majd Internet előtt...

Seres Sándor

 

2013. április 7. vasárnap, 15:30 

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

1036 Budapest, Korona tér 1. (volt Dugovics Titusz tér 13-17., az Óbudai Társaskörrel szemben.)

A vetítések utáni elemzésre és vitára mindenkit szeretettel vár Bárdos Csaba, a sorozat szerkesztője és a filmklub vezetője.

 

KULTEA Szindbád Filmklub 2012-2013 - Már a spájzban vannak!

Az elmúlt félévben eljutottunk a kortárs film időszakáig. Sorozatunkat a múzeum kiállításainak anyaga és témája inspirálja most is, ahogy eddig minden évben. Filmtörténetünk egy emlékezetes mondata a "...már a spájzban vannak!" A spájz nem magyar szó, de nekünk magyaroknak jelenti azt, amit talán senkinek sem jelent olyan mértékben, még ha orosz, vagy német is és esetleg tényleg a spájzban van. A mindenkori éléskamra. A garancia a jövőre. Mivel tölthettük meg a történelmünk során? Mi volt az ára? Politikai értelemben hányszor szóltak erről a filmek? És persze mennyire szólhattak erről? A kiállítások anyagai mind erről szólnak most is és akkor is. A mindenkori fogyasztóról. Aki szereti a pörköltet, a húslevest meg persze a jó kávét... Induljunk hát el ezennel visszafelé! A 2000-es évekből. A mából, amikor már minden kapható. Kik juthatnak hozzá azokhoz a javakhoz, amik csábítanak nap, mint nap? Abból tudunk főzni, ami a spájzban van. Ahogy vendéglátásban, a filmekkel is ez a helyzet. Néha a tömegfilmekhez nyúlunk, néha a szerzői filmekhez - és így teljes képet kaphatunk a magyar valóságról...

A filmklub az MKVM rendezvénye.

NetLand