Amikor az Univerzum azt suttogja: „Írjál!”
"Születésnap 2046-ban
(2010-09-28 20:14)
Mit vegyek fel a negyvennyolcadik Metropol-partira? Odaállok a tükör elé, hogy levegye a napi méretemet és dobja ki styling tippjeit. Most miért kérdezi újra és újra a koromat? Azt hiszem, idegességemben lenyomtam a restartot.
A korom harminchat éve semmit sem változott. A béna tükör makacskodik, kéri az adataimat a regisztrációhoz. Belenézek és látom, hogy továbbra is harminc vagyok. A biológiai korom huszonkilenc. Megnyug szom. (Kicsit elkalandozom, próbálok visszaemlékezni, hány éves is lehetek valójában. Minden olyan távolinak tűnik... A tükör memóriája feltesz néhány tesztkérdést, és azt dobja ki, hogy éltem már a XX. században. Ha jobban utánaszámolok, nincs kizárva.)
Teljes erőmből szép akarok lenni. Lelkileg, fizikailag és mentálisan. Azt mondom a tükörnek: informatikus! Megjelenik a fess avatar. Megkérem, hozzon partiképes üzemmódba. Aktuális közéleti híreket zúdít rám, napi mantrákat, kiválasztja, melyik chipet masszírozzam az arcomba. Nem szeretem a drasztikus, művi módszereket, inkább előkapok egy organikus botoxampullát. Már csak az kérdés, személyesen menjek négyes metróval vagy projektáljam magam?
Avatar közbeveti, hogy még el sem készült a négyes metró, épp most döntenek a sorsáról a virtuális városházán. Basszus, a munkahelyemre is mindennap projektálok, honnan tudhattam volna? Pedig végre használtam volna a sarkaimat!
Tízcentisek, lengéscsillapítóval és kipördülésgátlóval. Jó lett volna kipróbálni a mozgójárdán! Néha, amikor nem dúlnak hurrikánok, kinyitják a város felett az üveget. A friss levegő pirosra csípi az arcomat...
Avatar vigasztalni próbál, még tart a választási kampány, ilyenkor olyan durva virtuális ingerek érhetnek, hogy jobb, ha nem merészkedek közterületre. Egy védett nő csak projektáljon. Kinder, Küche, Kirche! emlékeztet az Avatar azon a közéletből kiszorult magyar nőkhöz szóló, szexi hangján. Kicsípem magam, projektálok a partira. Nem ihatok alkoholt, mert továbbítani kell a vérképemet a következő lombikbabához. Letelepedek a konyhában és átnézem a frizsider képernyőjén a Metropol archív számait.
Valami mélyről jövő, női bizonytalanság jár át: vajon van még szavazati jogom?"