Bár tudnám, hová
Film

Sokk-folyosó

Shock Corridor  

ff. am. film, 1963, 101 perc 

 

Rendezte: Samuel Fuller 
Főbb szerepekben:  Peter Breck (Johnny Barrett), Constance Towers (Cathy), Gene Evans (Boden), James Best (Stuart), Hari Rhodes (Trent), Larry Tucker (Pagliacci), William Zuckert (Swanee), Philip Ahn (Dr. Fong), Neyle Morrow (Psycho)

“A film csatatér. Szeretet, gyűlölet, akció, erőszak, halál. Egyszóval: érzelem.”

Samuel Fuller mondta a fentieket. 1965-ben, Jean-Luc Godard filmjében, a Bolond Pierrot-ban. Vajon ki volt ez a rekedt hangú, égető tekintetű kis ember? És hogyan jutott erre a meghökkentő megállapításra?

Samuel Fuller (1912-97) Samuel Rabinovitch néven született Worcester-ben, Massachusetts államban. Szülei Oroszországból és Lengyelországból kivándorolt zsidók voltak. 11 éves korában édesapja meghalt. Édesanyja hét gyermekével New York-ba költözött. Fuller 11 éves korától rikkancs volt New York utcáin, 17 éves korára profi újságíró és karikaturista. Filmjei is bulvársajtó-ízűek: bizarr történet, sok erőszak, tömörség, lényegre törő megközelítés, az akció és a konfliktus kihangsúlyozása jellemzi őket. 

Fuller bűnügyi tudósító volt, így közelről ismerte az alvilágot, a börtönöket és a kivégzéseket. Megtanult melléknevek nélkül írni. Híres volt arról, hogy élőben is szalagcímekben beszél.

A nagy gazdasági válság éveiben vonatra szállt és csavargókkal beutazta egész Amerikát. Csövesekkel aludt, de mindig nála volt hordozható írógépe és folyamatosan küldte történeteit az újságnak. 1936-ban már Hollywood-ban írt forgatókönyveket. Amikor kitört a háború, nem kért protekciót, egyszerű közlegényként vonult be. Fuller keményen harcolt, végig a Második világháborúban.

Az Amerikai Hadsereg (US Army), Első Gyalogoshadosztályában, a híres The Big Red One (Nagy Vörös Egyes) nevű divízióban. Harcolt Algériában és Szicíliában. Ott volt az Omaha partszakasznál, részt vett az Ardenneki offenzívában és a Falkenau haláltábor felszabadításában.

Ez utóbbit 1980-ban, A nagy vörös egyes c. hatórás filmjének csúcspontjaként örökítette meg. A haláltáborokat gyakran felidézte a filmjeiben. Mindig az emberiség elleni bűnök ellen demonstrált velük, a kizárólagos zsidó holokausztot elutasította. “Képmutatás szemitizmusról és antiszemitizmusról beszélni – mintha volna egy ilyen faj! – deklarálta. Szerzői filmes karrierje az amerikai független film fénykorában indult és virágzott ki.

Az amerikai független film áttörése

Minden erőfeszítésük ellenére, a nagy amerikai filmcégek az ötvenes évektől zajló hanyatlásuk után a 60-as évekre már nem voltak meghatározóak.

A stúdiók nagy része nemszakmai kezekbe került, és az új tulajdonosok nem tűrték sokáig a költséges óriás filmgyárakat. Felfutottak viszont a kis, független vállalkozások és egyre több külföldi filmet játszottak az amerikai mozikban. A függetlenek olcsó helyeken forgattak, akár külföldön is, mivel a hazai ipart védő törvényeket a szövetségi jogalkotás 1952 és 1958 között felszámolta.

Szerzői filmes Amerikában?

Samuel Fuller az 50-es évek nagy szerzőinek egyike – az amerikai független film apái közül Európában a leghíresebb. Nyers, felháborító, szenzációs és merész filmjei sok amerikai mozinézőnek adták vissza a megkopott mozgókép varázsát és világszerte inspirálták az újító irányzatok rendezőit, pl. Godard-t vagy Wenders-t.

Négy évtizeden át rendezett filmeket, miután 13 évet lehúzott különböző rendezők középszerű filmjeinek forgatókönyvírójaként. Életműve egyéni módon dolgozza fel az amerikai legendákat,a western, a film noir és a háborús eposz műfajában.

Szerzői pályája zajosan kezdődött egy elegáns B-filmmel, a Lelőttem Jesse James-t cíművel 1949-ben. A The Baron of Arizona c. vicces darab jött 1950-ben, majd sikerült magára haragítania az FBI-t a The Steel Helmet (Acélsisak, 1951) cíművel, ami az első amerikai mozi Koreai háborúról. Már ezzel a három független filmmel is megmutatta tehetségét és sokoldalúságát, rámenős szellemességét és felforgató erejét, ami egy ellentmondásos karrierhez vezetett a stúdiórendszer világában. Az áttörést hozó mozidarab végre őszintén mutatta a harcosok lelkét egyszerre betöltő hősiesség és rettegés kettősségét – fájdalmasan realista képeken: a csatatér csendéletein. Magyarországon moziban egyetlen filmjét sem vetítették.

"Life is in colour, but black and white is more realistic." "Az élet színes, de a fekete-fehér valódibb." - ezt a A dolgok állásában (r. Wim Wenders, 1982) mondja ki Fuller…

Seres Sándor

 

2012. november 16.,  péntek,  18:00

CIN-KE Filmklub az Aranytízben (Bp. V. ker., Arany J. u. 10.). 

A film után Seres Sándor és Mátyás Péter tartanak interaktív előadást és vezetik a beszélgetést.

A Cinema Kulturális Egyesület rendezvénye.

A részvételi díj (teremköltség-hozzájárulás) 600 Ft alkalmanként és személyenként.
Helyszíni regisztráció minden alkalommal szükséges.

 

NetLand