Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!

Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;

Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:

De legszebb virág a haza szent szerelme.

Nem terem a kertbe', a fekete földbül,

Sem a virágágyból soha ki nem zöldül:

Csak terem az épen az ember szivében

Az ember szivének legislegmélyében.

A gyökere pedig vértől nedvesedik,

Ha lankadni kezd is vérrel öntözgetik:

Öntözzük, locsoljuk ezt a szép virágot!

Ez gyümölcsöz nekünk édes szabadságot.

(1848)

(kép:Kis Enikő)