Most már elhiszek mindent csöndben:

éjjel Mondschein szonátát és Áve

Máriát hallgattam egy szál

csöpögő gyertya mellett, - az

ablakon át fények feszültek a

falra furcsán, - imára kulcsolt

szivvel és kezekkel űltem, - ave,

ave! - a gyertya is tövig ég majd,

de a kedves keze mégis szép,

hosszú, keskeny, úgy szeretem

és ül rajtam a szerelem

mint régi templomok falán

fehér szentek fején megűlő

fényesszemű és szelid galambok.