Az ellenfelek nyolc napi időt szabtak volt a sors ítéletének végrehajtására s így nem is gondoltam rá, hogy elkéshetem, de azért másnap oly korán, a mint csak az illem megengedte, az özvegy bankárnénál voltam. Elmondtam neki annyit, a mennyi okvetetlenül szükséges volt arra, hogy őszinte jóakaratáról biztosítva legyek s akkor megtudtam, hogy Kondor Endre egyszerű földbirtokos és bérlő; minden évben egyszer jön Budapestre s ilyenkor őt is felkeresi, minthogy annak idején a férjével üzleti összeköttetésben volt. Derék, becsületes ember ez a Kondor, aki soha a légynek sem vétett. Egyetlen boldogsága a felesége, meg a kis fia.

Az özvegytől rohantam Wallonhoz és leszidtam, mint egy kölyköt; a makacs, büszke dragonyos tiszt hallgatott és tűrte a korholást.

- Öltözzél rögtön, - förmedtem rá, - bocsánatot kell tőle kérnünk! Siessünk, mert ma elutazik.

Félix komoran csatolta fel a kardját és engedelmeskedett. Könnyelmű volt, de nem alávaló.

Kondort már nem találtuk a vendéglőben, az első vonattal csakugyan elutazott. Mit tegyünk most? Megállapodtunk abban, hogy Félix pár napi szabadságot kér s holnap reggel mi is indulunk Kondor után. Meg kell találnunk rögtön, így is iszonyú szemrehányás érhetett bennünket azért a lelki kínért, a mit kiállott miattunk.

De a borzasztó végzet másként akarta. Korán reggel Wallon sápadtan rohant be hozzám. Egy távirat volt a kezében, mely így szólt: "Uram! Alig pár órája hogy itthon vagyok a családom körében. Érzem, hogy nyolc napig várni ezerszer kínosabb volna, mint egy perc alatt elvégezni, ami úgy is kötelességem. Megállapodásunk szerint értesítem önt, hogy mire ezt a táviratot megkapta, már rendben lesz minden. Kondor."

Elkéstünk!

Én nem tudtam akkor, hogy ki ez a Kondor Endre, de mondhatom, hogy sok álmatlan éjszakám volt ártatlan halála miatt, melynek - bármint magyarázgassam eljárásomat, - érzem, hogy részben én is oka vagyok. Most már tudod testvér, hogy miért akartam én a kis Kondor Bandinak apja lenni az édes apja helyett.

Ákos némán hallgatta végig öccsét s csak akkor szólalt meg, mikor látta, hogy Jenő ismét visszaesik fájdalmas levertségébe.

- Ami megtörtént, azon most már nem segíthetünk, - mondta; - igaz, hogy annak az embertelen párbajnak gentlemanek közt nem lett volna helye, de téged ment a jó szándékod, hogy vér nélkül akartad lebonyolítani ezt a lehetetlen ügyet. Ne beszéljünk róla soha többé!

- Soha! - visszhangozta Jenő álmodozva.

- Tudod-e, hogy mi lett Wallonból?

- Nem hallottam azóta felőle. Pár hónappal később áthelyezték.

- Hát én majd megmondom. A szerencsétlen ember lassankint iszákos és így megbízhatatlan lett. Később adósságokba merült s végkép elzüllött. Több éve már, hogy valami nagyobb botlás miatt elvesztette rangját. Azóta végkép eltűnt a szemem elől.

- A nemezis. - suttogta Jenő magában.

- De bennünket nem az ő sorsa érdekel most, hanem a gyermeké; az orvos aggasztóan nyilatkozott, Róza nem is tudja, - szólt Ákos.

- Óh, a gyermek! Az Isten nem akarhatja, hogy ez a csapás is sújtson. Öregszem bátya s elvesztettem testi és lelki ruganyosságomat, érzem, hogy van szívem.

Könny gyűlt a szemébe s megtörve nézett a bátyjára, aki máskor bizonnyal vállat vont volna az efféle érzelgősségre, de most nem jutott eszébe, hogy férfiatlannak tartsa öccse fájdalmát. Vigasztalta:

- Menj, nézd meg a kis fiút és maradj mellette; osztozzál az ápolásban édes anyjával; az ilyen nyomorék, mint én, úgy sem sokat lendíthetne ott.

Jenő szót fogadott s lehorgasztott fejjel indult kifelé. Az ajtóban megállott s tétovázva így szólt:

- Bátya, meggyóntam neked legnagyobb bűnömet, érdemesnek tartasz-e arra, hogy feloldozzál?

Ákos nem volt már a szigorú katona, fülében mintha megint az a hang csendült volna meg a rég elmúlt időkből, mikor az öreg Sas néha rászólt: "Vigyázz! Te vagy az idősebb!..." S úgy tűnt föl neki, hogy soha sem volt ez a figyelmeztetés jogosultabb, mint most, amikor öccsét, a meglett férfit, ezzel a lelki vergődéssel látta maga előtt. Ha érzett volna is magában kedvet, hogy megbüntesse, ebben a gyászos órában meg kellett neki bocsátania.

- Gyermek! – mondta - Menj a fiadhoz.