"Nézd: ahogy sétálunk, a homokban hagyjuk a cipőnk nyomát, itt maradnak, szépen kirajzolódnak. De holnap, amikor felkelsz és végignézel ezen a hosszú parton, semmit sem látsz, sehol egyetlen nyom, jel.

Éjjel a tenger elmossa. A tenger minden elrejt. Mintha soha senki nem járt volna itt. Mintha mi sem léteztünk volna.

Ha van hely a világon, ahol arra gondolhatsz, milyen semmi vagy, hát ez itt olyan.

Már nem föld és még nem tenger. Nem ál-élet, de nem is valódi. Idő. Múló idő. És kész."

Alessandro Baricco, Tengeróceán

/képforrás: kavicsokahomokban.blogspot.com/