Nyár volt,

De mindnyájan fáztunk,

Hát begyújtottunk a mesekályhákba,

Ott melegedett belém,

Hogy valahol, ahová elérünk,

Vár ránk a lány, aki mi vagyunk,

Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok,

Biztosan és észrevétlenűl,

Mint hóborított földekben a tavasz

És előjön és megigéz,

Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.