Ó, felhők, felhők, kóbor égi delnők,

Síró szemű nők, s könnyen tovatűnők,

Ó, hársak, hársak, erdőbéli társak,

Egyhelyben állók s mélán meditálók,

S hol üldögéltem s fáztam, ó, asztalom a kávéházban!

S te, kinek sokszor tűnődtem lángján,

Párnám mellett pislogó lámpám!...