Mikor a kéklő éjszakába nézek

És álmodik a vergődő világ,

Úgy érzem én, hogy minden könny és lélek,

Az éj, az asszony, álom és virág.

És régi táncok ütemére dobban

Fájó szívem és eltűnt arcokon

Méláz a lelkem és érzem titokban,

Hogy csillag, sors és lélek egy rokon.

Most valahol párizsi palotában

Anatole France virraszt együtt velem

S egy nő égő rózsával a hajában

Szívemet csókolja szerelmesen...