Csomagodat ne bontsd ki,

ha végínségre jutsz.

Azért véredet ontsd ki,

amiért sírni tudsz.

A késő fordulású

eget míg nézheted,

te lassú jajdulású,

alkosd meg végzeted.

Amit szemeddel sejtesz,

szíveddel várd ki azt,

amit szívedbe rejtesz, 

szemednek tárd ki azt.

"Hol csavarogsz, te vásott?"

Aggódva vár reád,

megvetvén elmulásod,

csendes édesanyád.