Megrázhatom fáimat, már közelednek testvéreim.

Ívlámpák vagyunk egymás szívei fölött, a kicsi madarakat látod-e vállainkon?

Mi vagyunk azok és szelíd arcunk is egymáshoz ér -

Nyissuk ki egészen magunkat, egyszerre jusson mindenki a szeretetbe.

A Napra akasztjuk sugarainkat, megszabadult kenyerek telepednek küszöbeinkre

Gyémánthidak szökkennek mindenfelé s az elaludt aknák

Pacsirtákként emelkednek szívünkbe és szelíden fölrobbannak csókjainkban.

Hát pazaroljuk szét harangjainkat, kitárt ajtónál mosolyogjunk

Szemünkben rejtőzik a torony, melyről beláthatjuk ismeretlen hazánk vidékeit

Készen vagyunk már égboltjainkkal s készen vagyunk a fényességre

Aki hajnalonta gyönge virágokat okoz.