Noha a világ figyelmét Sir David Attenborough hívta fel olyan végveszélybe került fajokra, mint a hegyi gorilla, a panda és a tigris, a híres biológus most új "kedvenceket" keres, hogy más fajok is hasonló figyelmet kaphassanak. Ezúttal tíz kevésbé ismert és szokatlan teremtény túléléséért harcol a 86 éves természettudós. Újkori "bárkájára" elsőként egy újvilági majomfajt, a Brazíliában honos fekete oroszlánmajmot (Leontopithecus chrysopygus) vinné fel. A faj olyan ritka, hogy már kihaltnak hitték, mígnem a hetvenes években Sao Paulo mellett fel nem fedezték egy aprócska populációját. Ma vadon élő egyedeinek számát nagyjából ezerre becsülik. További jelöltjei között van egy akár száz évig is elélő szalamandra, egy békafaj, amelynek hímjei szájukban költik ki az utódokat, és egy ősi emlős, amelynek harapása halálos mérget juttat az áldozatába.

Rózsaszínű, vak, féregszerű

"Sok olyan állatot ismerünk ma, amelyre hasonló sors vár, mint korábban a dodóra. Felkértek, hogy nevezzek meg tíz fajt, amelyet magammal vinnék a saját bárkámra. Választhattam volna olyanokat, amelyek jobban illenek a szalagcímekbe. A királyi tigrist, a látványos jegesmedvét, a gyönyörűséges hópárducot vagy a pompás hegyi gorillát. Ezek olyan állatok, amelyeket semmiképpen sem szeretnék elveszíteni" - mondta a The Daily Telegraph című brit napilapnak Attenborough.

Hozzátette, hogy azért választotta mégis a szóban forgó tízet, mert a világon számos olyan rendkívüli lény él, amelyek nincsenek reflektorfényben. "Ez a pár példa bepillantást enged a természet egyedülálló változatosságába" - húzta alá.

Bárkáján ezért helyet kapott a barlangi vakgőte (Proteus anguinus), amely föld alatti vizekben, barlangi folyókban él többek között Horvátországban, Montenegróban és Olaszországban. A természettudós szerint a titokzatos kétéltű egyike a természet "legtökéletesebb specialistáinak", mivel alkalmazkodott a teljesen sötét élőhelyhez, és akár 10 évet is kibír élelem nélkül. "Régen azt hitték róluk Horvátországban, hogy sárkánykölykök. Valóban igen különös a külsejük. Nagyon vékony a lábuk, a testük rendkívül elnyújtott, de talán a legkülönösebb, hogy akár 100 évig is elélhetnek" - magyarázta Attenborough.  Ám a különleges állatok élőhelyén tapasztalható vízszennyezés fenyegeti a túlélésüket.

A legnagyobb, a leglengébb, a legősibb

Sir David listájának legnagyobbja a szumátrai orrszarvú - noha ez a faj az orrszarvúfélék családjának éppen a legkisebbike. A világ öt orrszarvúfaja mind veszélyeztetett, a szumátraiakból azonban mindössze 200 él vadon. Jelenleg fogságban szaporítják őket, hogy némi reményt nyújtsanak a megmaradásuknak.

A lista leglégiesebb képviselője egy pillangó, mivel a tudós a brit Pillangóalap elnöke. A megszámlálhatatlan lepke közül azért esett a választása az Ornithoptera priamus (Priamosz madárpillangója) nevű, Új-Guineában élő fajra, mert "szívet lelkesítő" a szépsége.

A pillangót egy sokkal kevésbé színpompás emlős követi. Olyan különleges emlős, amely közvetlen leszármazottja "minden emlősök ősének". A patkányvakondfélék családjának képviselői leginkább a cickányokra emlékeztetnek. Egyikük, a haiti patkányvakond (Solenodon paradoxus) harminc centiméter körüli, éjszakai életmódot folytató állat, főként a Dominikai Köztársaság területén él. Nyála - és ezzel harapása - mérgező, mégis súlyosan veszélyeztetik a kutyák és a macskák, amelyek az embert kísérték el az Újvilágba.

"A patkányvakondok páratlanok a maguk nemében. Ha elveszítjük őket, sosem láthatunk semmi hozzájuk hasonlót a Földön" - közölte Attenborough.

(MTI-ifgg\krp\kpt)