"A vándor már hosszú ideje kapaszkodott felfelé a hegyen. Néha megállt, visszanézett, és elgondolkodott, hogy talán mégsem volt jó döntés, hogy egy váratlan ötlettől vezérelve rátért erre az alig látható ösvényre. De aztán megrántotta hátizsákja szíját, és kapaszkodott tovább.
Fiatal ember volt, napbarnított arccal. Kissé már megkopott, de jó minőségű felszerelésén látszott, hogy azok közé tartozik, akiket időnként olthatatlan vágyak űznek el a civilizált, városi életből, és heteket kóborolnak idegen, vad tájakon, míg végre enyhül a belső űzöttség, és egy időre újra visszatérnek a hétköznapi világba.
Ez a vándor is többször járt ezen a vidéken. Néha úgy érezte, hogy valami nagyon fontosat keres az égbeszökő hegycsúcsok között, valamit, amit már elfelejtett, pedig muszáj lenne emlékeznie rá. A barátainak mindig azt mondta, hogy csak az igazi csendet keresi itt, az otthonától olyan távol, de belül tudta, hogy sokkal többre vágyik: az élete értelmét akarja megtalálni. De ezek túl nagy szavak lettek volna ott, a neonfényes irodában, villódzó számítógépek között.
Időről időre elindult hát, és mindig úgy csukta be maga mögött kis garzonlakása ajtaját, mint aki nem jön többé vissza. De pár hét múlva újra ott állt a küszöbön, fáradtan, borostásan, és azzal az elhatározással, hogy nem enged többé a belső sürgetésnek, nem utazik el többet, mert elege van már a folytonos visszatérésekből.
Most is úgy indult, mint már annyiszor: csak még egyszer megy el, most utoljára, mert talált a térképen újra egy kis részt, aminek a megpillantása bekapcsolta a belső hangszórót: menni, menni, oda még el kell jutni!
Ez az út tényleg más volt, mint a korábbiak. Messze járt a turisták által ismert területektől, elszórt kis települések között haladt. Az itt lakók csodálkozva néztek rá, de ezt már megszokta. Ami különös volt, az pár idős ember viselkedése, akik úgy tekintettek rá, mintha ismernék, mintha tudnák, mit keres. Érthetetlen szavakkal furcsa áldásfélét motyogtak felé, néha megérintették a ruháját, és meghajoltak előtte, mintha valami fontos ember lett volna. Mindig zavarba jött tőlük, és érdekes módon, ahogy haladt a térképen kinézett hegyvonulat felé, egyre több ilyen eset fordult elő vele."