„Rómába küld a király.
Régi nóta: meghalt II. Pius, éljen II. Pál. Halott a bölcs és tudós egyházfejedelem; az új: erőszakos, faragatlan, nőbolond. De pápa. Ő az úr. Királyom meghagyta: üdvözöljem s köszöntsem nevében a pápát. S kérjek pénzt, támogatást a török ellen indítandó hadjáratra.
Bármennyire utálom ezt a gyerekcsináló, pápává hizlalt bíborost, ő a hatalom. Kérni tőle kell.
Királyom azt mondta: kényes ügyet bíz rám, cselekedjem belátásom szerint. II. Pál inkább Frigyes császárt, mint Mátyás királyt kedveli, s ráadásul velencei: jobban szeret békében kereskedni a törökkel, semmint háborúzni.
A háborút gyűlölöm. Minden tavasszal lángolnak országomban a földek, a tanyák, pécsi váram faláig merészkedik a kontyos, pusztít, rabol. Utálom a háborút, de háborút akarok. Mert szeretnék végre békében élni. Mátyás nagy hadjáratra készül, a török főhadat akarja elpusztítani. Hogy a nehéz bajokat s a halál rémét szívünkből, hazánkból tovaűzze. Hogy kímélje, védje megfáradt pannon népemet. Ehhez pénz kell. Ezt kérni kell. II. Pál pápától, aki inkább Frigyes császárt, mint Mátyás királyt kedveli, s ráadásul velencei. A kígyó a farkába harap!”