mexikói film, 1954 

Luis Buñuel keményen megvágta a fiatal (30 éves korában meghalt) Emily Brontë egyetlen regényét, majd a megmaradt lényegbe saját poszt-szürrelista képeit és mondatait is beleillesztette. 

Rendkívül tömény Üvöltő szelek feldolgozása máig páratlan, a francia újhullám alkotóinak is egyik kedvenc filmje volt. 

Franciaországban 1963-ban mutatták be, Jacques Rivette a filmet a könyv egyetlen jó megfilmesítésének, a sírjelenetet egyenesen csodálatosnak tartotta, és ebből kiindulva készítette el a saját filmjét a nyolcvanas években. 

Miként Rivette, úgy Buñuel is bő két évtizedet kellett várjon a filmje elkészítésére: egy ilyen botrányos darabot nem lehetett sehol leforgatni... mígnem Mexikóban ez is sikerült.

Nem csak a Wagner féle Trisztán és Izolda zene erőteljes felhasználása, de a 30-as évek elején megírt forgatókönyv és a megalkuvás nélküli szenvedélyek - Őrült Szerelem! és ugyanakkor eszeveszett gyűlölet - köntörfalak nélküli ábrázolása is az első két filmjéhez (az Andalúziai kutyához és az Aranykorhoz) láncolják a mesternek ezt a munkáját.

Itt is megjelennek Buñuel "kedvenc" állatai - a rovarok, disznók és békák azonban mind rosszul végzik... sokak szerint Az Andalúziai kutya és az Aranykor csak matiné ehhez a filmhez képest... 

A film kérdései-válaszai Buñuel véleményét tükrözik az Őrült Szerelem fantomjáról: "-Miért tartod ketrecben? -Mert szeretem." "Meddig akarsz élni, miután én meghaltam? Mennyi idõ múlva felejtesz el?" "Boldog vagy, amikor arra gondolsz, hogy én a poklok poklában fogok gyötrõdni, amíg te békében nyugszol?"

A borzasztó-szép képekhez és pokoli hangulathoz hosszú bibliai idézetek társulnak:

"Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak:

Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból.

Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna.

Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor.

Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő.

Idő múltán még a nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. 

Életünk elmúlik, ahogy a felhőnek nyoma vész, eloszlik, mint a köd, amit elűznek, és a melegükkel a földre nyomnak a nap sugarai."

Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket."

 "Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból.

Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk!

Nem ismerik Isten titkos szándékait.

Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette.

A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják."

Seres Sándor

2012. április 20., péntek  18:00 CIN-KE Filmklub az Aranytízben (Bp. V. ker., Arany J. u. 10.). 

A film után Seres Sándor tart interaktív előadást és vezeti a beszélgetést.

A tagsági díj, teremköltség hozzájárulás-támogatás, pártoló tagsági díj: 600 Ft.