Amíg az ember elkülönült létezőnek, személynek képzeli magát, addig nem láthatja a személytelen valóság teljes képét. Az elkülönült személyiség képzete pedig a tér és az idő káprázatának következménye. A térnek és az időnek önmagában nincs független léte: csupán eszközök, puszta közvetítők, hogy a megnyilvánulás felfogható legyen.

Srí Nisargadatta Maharaj