"Meg kellett halnia, hogy életre kelhessen. Testi börtönéből szabadulnia kellett nagy lelkének, hogy minden elfogultság, harci jelszó, hamis megvilágítás, melyek Székely Bertalant és művészetét egyrészt köddel takarták el a világ elől, másrészt őt magát is elriasztották a nyilvánosságtól, megszűnjenek s a közlélek minden befolyástól menten táruljon ki a halhatatlan mester megismerése számára.
Divatok és jelszavas próbálkozások, minden szellemi élet e futóhomokja, melyet az emberi törtetés alantjáró szélrohamai vernek fel, az évtizedek során sokszor próbálták elborítani. Természete a futóhomoknak, hogy csak a kiemelkedésben akad meg és akörül halmozódik, a laposságon szerteszóródik. Innen van, hogy nagy harcok, jelentős félreértések mindig csak igazi nagyságok körül gyülemlenek. A jelentéktelenség felett elszá-guldanak a változó idők viharai : vagy elsiklanak felette, vagy elseprik őt, vagy magukkal ragadják, de soha meg nem rázzák. Csak aki erősen áll, azt tombolja körül a vihar. Székely Bertalant egész élete -pályáján a félreértés és félreismerés szele paskolta. Valójában sohasem járt együtt a korával, mert sohasem járt a tömegek, a divatok vásárában, hanem mindig a maga útját kereste s azon igyekezett járni."