"Hűségét, ragaszkodását és buzgalmát kezdettől fogva tapasztaltuk. Mióta pedig titkainkba beavattuk, tanácsunkba meghívtuk, és a legfontosabb ügyeket bíztuk rá, még inkább meggyőződtünk, hogy kiváló bölcsességgel párosult hűsége és szolgálata mind személyünknek, mind országunknak legnagyobb hasznára válik." Mátyás király 1489-ben
Feltehetően 1442-ben született meg az erdődi kerékgyártó iparos jobbágy fia, Bakócz Tamás, aki domonkosok Szatmárnémeti iskolájában kezdte meg tanulmányait, s kora leghíresebb egyetemein tanult jogot és teológiát – Krakkóban (1464-ben itt doktorált), Bolognában, Ferrarában, Bonnban, Firenzében, Bécsben és Padovában.
1472-ben Rangoni Gábor erdélyi püspök szolgálatába szegődött, aki Nándorfehérvárott Kapisztrán Szent János oldalán harcolt, s kit Mátyás király kancellárrá nevezett ki.
Sziciliai hadjáratokban történő részvételét követően Boroszló védelmére (1474) készülvén hasznos hadi tanácsainak köszönhetően Mátyás király felfigyelt rá, így később a kancelláriába nyert hivatalt, majd a titeli préposti cím – melyet korábban Janus Pannonius is viselt - elnyerése után (1480) Mátyás titkára, tanácsosa, a kancellár helyettese (1483–90) lett. 1475-1480 között királya oldalán három, törökök elleni hadjáratban és Ausztria meghódításában is részt vett.
A műveltségének, tehetségének és képzettségének köszönhetően a magyar egyház magasabb szintjein is kibontakoztathatta tehetségét, így 1486-ban Győr, 1491-ben Eger püspöke, 1497-ban már esztergomi érsek, prímás lett.
Mátyás drámai halála után a trónöröklés kérdésében, - tudván azt is, hogy a trónkövetelők egyike sem tudja királyának helyét betölteni, - az idők változásban bízva egyaránt támogatta az útjában állókat gyűlölettel üldöző Beatrixot és Mátyás törvénytelen fiát Corvin Jánost,akinek részére igyekezett a milánói Sforza Bianca hercegnő kezét megszerezni. Végül Magyarország európai súlyát növelő, szövetséget építő politikáját szem előtt tartva az erélytelen Jagello II. Ulászló (1490-1516) cseh királyt, a lengyel trón várományosát támogatta, aki mellett főkancellárként hosszú évekig működött – velencei követek jelentése szerint ő volt a „második király”.
1500-ban, VI. Sándor pápa által római bíborossá történő kinevezése után komoly nemzetközi elismertséget szerezett magának, amit mi sem bizonyít jobban, hogy 1507-től már ő a pápai rangot közvetlenül követő konstantinápolyi pátriárka – mely címmel járó beosztását a török veszedelem elhárítására használt fel. Szövetségesei között tudhatta VI. Sándor pápát, XII. Lajos francia királyt és Velencét.
Ám már akkoriban is kellő könnyedséggel változtak a politikai szövetségek Nyugat-Európában. II. Gyula pápa 1509-ben csatlakozott a - Miksa császár, Spanyolország, Franciaország által - Velence ellen 1508-ban létrehozott Cambrayi Ligához. Magyarországot is ide kívánták bekényszeríteni, a kétségbeesett Velence régi barátját Bakóczót kérte siessen segítségére, akire számíthatott, hiszen a Szapolyai nyomására megszavaztatott belépés ratifikálását halogatta. E tétlenség ideje alatt új helyzet állt elő: a csoportosulásból történő pápai kilépés után Szent Liga néven új érdekszövetség alakult 1511-ben Velence, Spanyolország, Anglia részvételével, amelyhez már Magyarország is csatlakozott. A Szent Liga létrejötte felháborodást váltott ki a bíborosok egy csoportjából és a francia királyból, akik Pisába a pápa ellen zsinatot hívtak össze, melyre a nagytekintélyű Bakócz Tamást is elvárták, aki távol maradt ezen eseménytől és az ellenfelek megbékítésére törekedett, kiváltva ezzel többek elismerését és írásos vállalását, arra hogy a magyar főpapot fogják pápaválasztás idején támogatni.
A komoly betegséggel küzdő II. Gyula pápa Rómába tartott zsinatot, Bakóczot is hívva így fogalmazott: "Főtisztelendőségedet úgy várják Rómába, mint a Messiást, mert egyedül tartják képesnek arra, hogy az Egyház hányatott hajóját az üdvösség révpartjára vezesse."
1511 végén köt ki Ancona partjainál a Bakóczot szállító hajó, ahonnan két okiratot eszközölt ki II. Gyula pápától a magyar főpap, arra az esetre, ha Rómában érné a halál – az egyikben a szabad végrendelkezés jogát biztosította részére, a másodikban vállalta, hogy nem fog igényt tartani az esztergomi érseki szék betöltetésére.
1512. január 26-án érkezett Rómába érsekünk diadalmas, lenyűgöző pompájú bevonulását a Város népe ujjongva, rajongó reménnyel fogadta.
Rómából szervezte az egymásnak támadó pápai és a francia hadak közti béke megteremtését, ám a minden fél előtt abszolút tekintéllyel rendelkező főpap pozíciója vesztett fontosságából azáltal, hogy legyőzte a franciákat a pápai szövetségben lévő svájci sereg és II. Gyula előtt a császár Velencével együtt meghódolt.
1513. január végén a pápa nagyon megbetegedett, ám utolsó erejével is aktívan tárgyalt a bíbornokokkal. Nyíltan utódjául nem nevezett meg senkit, de a diplomáciai körökben köztudomásúvá volt, hogy arra kérte a bíborosokat, hogy ne válasszák meg a magyar érseket. Látszólagos ellenfelek a Medici bankház és a Fugger- Welser bankház összefogva szintén komoly erőket mozgattak meg Bakócz megválasztása ellen.
II. Gyula februári halálát követő interregnum idején az Egyházat és a pápai államot 3 fős bíborosi testület irányította, melynek Bakócz is tagja volt. A pápaválasztásra a konklávé 18 olasz, 3 spanyol, egy-egy svájci, angol, francia taggal ült össze, melyet a keresztény hatalmak követei őrizték a világtól elzárva – a francia bíborosok közelgő érkezéséről szóló hír bejutását megakadályozták, ám Medici orvosát beengedték, aki állítólag műtétet is végrehajtott rajta. A szavazás első fordulójában a legöregebb bíborosra leadott 13 szavazat mellett, Bakócz 8 szavazattal második lett, Medici csupán 1 szavazatot kapott. Ezt követően az irányzatok vezetői újra próbáltak egyeztetni, a fordulatot az hozta, hogy a bíborosok egymás után felkeresték Medicit a lakosztályában és még aznap este megszületett a döntés amit másnap egyhangúan megszavaztak: nem az Egyházat lelki megújulás felé vivő magyar érseket, hanem a firenzei bankárok ivadékát Giovanni Medici bíborost választották meg pápává, aki felvette a X. Leo nevet, utalva I.Leora, aki Atilla királyunkat úgymond „távol tartotta” Rómától – fel nem fogva, hogy a hun kegyelmet gyakorolt Róma felett.
X. Leo, hogy Bakóczot Rómából mielőbb eltávolítsa, megbízta a török elleni keresztes hadjárat megszervezésével és vezetésével. Budán 1514. ápr. 16-án kihirdette a pápai bullát. Tízezrek – jobbágyok, nemesek, kézművesek, papok - sereglettek Budára. A sereg fővezérletével Szittya, azaz Székely, azaz Dózsa Györgyöt bízta meg. A keresztes háború, belső háborúvá alakult és véresen leveretett a főnemesség által. 1516-tól a kiskorú II. Lajos helyett 12 tagú országtanács kormányzott, mely tagjai közt ott találjuk Tamás érseket.
1521. májusában köszvénytől megkínzott testtel még megjelent a budai országgyűlésen, mert hírét vette a török ismét Magyarország ellen készül, ám júniusban már nem mozdult ki Esztergomból, ahol 15-én este 10 órakor örök álomra szenderült a kápolna-alapító, művészeteket, tudósokat, diákokat bőkezűen támogató, vendégszeretetéről világhíres főpapunk. Végrendelkezésében – melyet nagyobb részt Werbőczy István előtt tett - az Egyházon és családján kívül, óriási összeget hagyott a királynak a végvári rendszer megerősítésére, mely már halála után tíz nappal kikéretett. A török veszély miatt ingó hagyatékát - szépmívű asztali készleteket, bútorokat, ékszereket, szőnyegeket, kelméket – lefoglalták és kalmárok prédájává tették, amely kellő időben és módon történő értékesítés esetén a török támadás feltartóztatására elegendő lett volna. Ahogy tervét és vagyonát, úgy koporsóját és testét is elpusztították.