Város, város, ahová most

Életemnek furcsa sínjén

A vonatom berobog,

Egy magányos félfülkében

(Ennyi jutott, tudod, nékem)

Szüntelen rád gondolok.

 

Város, város, ahová most

Fagyos tájrul ajándékul

Hozom forró szivemet:

Olyan vagy-e, amilyennek

Lelkem, a vén álom-piktor

Vonat útján festeget?

 

Város, város, mi vár benned?

Gyásztorok, borús szerelmek,

Vagy nehány víg áldomás?

Életemnek furcsa sínjén

Percnyi füttyös kis megálló

Vagy nagyobb ez állomás?

 

Város, város, látni engedd

Beköszönő vendégednek

Sikátorod, palotád:

Várnak-e mondd, nyilnak-e mondd,

Tavaszi szent akarattal

Engem váró lány-csodák?

 

Város, város, büszke terek,

Karcsú utcák sírva látnak

Vagy mosolygó boldogot?

Öt perc még az érkezésig

És szívem, mint dob verője

Gyermekkézben, úgy dobog.

 

Város, büszke Bácska szíve,

Neved hallom és megtorpan

Paripám, a gyorsvonat.

Babérral vagy könnyesővel

Jöjjön immár: büszke fővel

Én bevárom sorsomat.