Edmar Araújo még most, évtizedekkel később is jól emlékszik rá, hogy mennyire meglepődött, amikor az Északnyugat-Brazíliában, a Rio Branco közelében lévő családi birtokon fairtás közben mély, a talajba vájt árkokat fedezett fel. "Túl tökéletesek voltak ahhoz, hogy ne tudjam, emberi kéztől származtak - mesélte a ma már 62 éves marhatenyésztő. - Az egyetlen magyarázat, ami eszembe jutott, az volt, hogy a bolíviaiak elleni háborúból maradtak ott."

De amiket talált, azok nem lövészárkok voltak, legalábbis nem egy XX. század eleji konfliktusból származtak. Az utóbbi évek megdöbbentő régészeti leleteinek tanúsága szerint az Araújo birtokán talált földmunkaminták - és a közelben lévő több száz hasonló nyom - jóval régebbiek, és feje tetejére állítják a világ legnagyobb trópusi esőerdőjére vonatkozó eddigi ismereteket. Az Amazonas mentén az 1970-es évek óta zajló erdőirtások az esőerdők vastag rétege alatt sokáig rejtőzködő titkot tártak fel: több száz méter átmérőjű, hibátlanul megtervezett geometriai ábrákat.

Még sem volt "édeni" 

Alceu Ranzi brazil tudós, aki segített felfedezni a négyzeteket, nyolcszögeket, köröket, négyszögeket és oválisokat, váltig állítja, hogy a fáktól megfosztott területeken talált, földbe vájt alakzatok ugyanolyan jelentősek, mint a dél-perui, felülről nézve rejtélyes állatszimbólumokat alkotó Nazca-vonalak. "A legmélyebb benyomást az alakzatok geometriai pontossága tette rám, illetve az a körülmény, hogy egy olyan erdőségben bukkantak elő, amelyről valamennyien azt tanultuk, hogy érintetlen, csak néhány nomád törzs él benne" - mondta a The New York Times című lapnak a paleontológus, aki az 1970-es években látta először a vonalakat, és évekkel később repülőgépről is tanulmányozta őket.

Az Amazónia történelmével foglalkozó tudósok közül többen azt mondják, hogy az Acre brazil tartományban és más régészeti lelőhelyeken talált alakzatok bizonysága alapján az Amazonas nyugati vidéke, amelyet korábban a fejlett társadalmak számára lakhatatlannak tartottak a talaj minősége miatt, még sem volt olyan "édeni", mint amilyennek néhány környezetvédő megpróbálja lefesteni. Charles C. Mann, a Kolumbusz előtti Amerikáról szóló, 1491 című könyv szerzője szerint a régió egyes részei évszázadokon keresztül nem érintetlen erdőségek voltak, hanem több tucat, utakkal összekötött városban élő jókora népesség által lakott területek. Meggyőződése, hogy Percy Fawcett brit felfedező 1925-ben azalatt tűnt el, hogy az elveszett "Z várost" kereste Xinguban, az egyik olyan területen, ahol városias települések voltak.

"Azon kívül, hogy az Amazonas vidéke sokkal sűrűbben lakott volt, mint korábban gondolták, ezek az emberek céltudatosan, hosszú időre módosították környezetüket" - fejtette ki. A hosszú ideig tartó emberi jelenlétnek köszönhetően Dél-Amerika hatalmas erdőségei időnként sokkal kisebbek lehettek, és hatalmas területek inkább voltak szavannának nevezhetők, mint erdőnek. Ezek a felfedezések sokak számára kényelmetlenek lehetnek most, amikor erős politikai töltetű vita folyik az erdőirtásról, és egyes környezetvédők mereven ellenzik, hogy az Amazonas vidékén tovább terjedjen bármilyen nagyobb méretű mezőgazdasági tevékenység, például a marhatartás és a szójababtermesztés.

- folytatjuk -

(MTI  kfl \ krp)