Ha esett, ha fújt, a párizsi Notre Dame északi tornyának négy harangja 1856 óta éjjel-nappal minden 15 percben megkondult - kihagyás nélkül. És külön megszólaltak az I. világháború végén, 1944-ben, Párizs felszabadulásakor, és újabban a 2001. szeptember 11-i terrortámadások áldozataiért is. A négy harang különböző francia szentektől kölcsönzött neveket visel. Angélique-Francoise, Antoinette-Charlotte, Hyacinthe-Jeanne és Denise-David - így emlegetik a négy zengő szerkezetet. Ám hiába a nagy múlt, jövőre beolvasztják őket, és kilenc újat szerelnek fel helyükre, hogy felidézzék a Notre-Dame eredeti 17. századi harangjainak emlékét.    

A harangcsere, amelyről különösebb feltűnés nélkül tájékoztatnak a híres templom belső terében egy táblán, kisebb - de nagyon párizsi - felzúdulást váltott ki. Néhány hagyományőrző szerint a 19. századi bronzok a francia történelem pótolhatatlan tanúi, ráadásul Victor Hugo az irodalomtörténet részévé is változtatta őket A párizsi Notre-Dame című regényében, így ma már a francia kulturális örökség szerves részét képezik.

Patrick Jacquin tiszteletes, a Notre-Dame rektora és az átalakítás kezdeményezője viszont úgy véli, hogy a történelmi hitelesség a legfontosabb. "Mi nem semmisítjük meg a harangokat, csak felerősítjük a Notre-Dame hangját" - hangsúlyozta a The New York Timesnak.

Nem tartanak örökké 

A bronzötvözetből öntött harangok látszólag örökre szólnak, de nem tartanak örökké. Elhasználódhatnak, ami azzal jár, hogy elvesztik hangjuk fényét, eredeti csengését - egyes "harangológusok" szerint ezt történt a Notre Dame északi tornyainak lakóival is. "Ez az egyik legszörnyűbb harangegyüttes Franciaországban. Megrongálódtak, és rossz a hangolásuk" - közölte Hervé Gouriou, az egyik hozzáértő.

Xavier Gilibert, egy civil szervezet 37 éves vezetője viszont úgy vélekedik, hogy a harangok nem csupán Párizs jelképei, hanem az egész világ örökségét képezik. "Történelmünk alapvető pillanataiban szóltak. Most eltűnnek, és ezt senki sem fogja tudni" - jegyezte meg szomorúan.

A harangok cseréje nagyjából 2,5 millió euróba - mintegy 450 millió forintnyi összegbe - kerül, és részét képezi a székesegyház 2013-ban esedékes 850. születésnapjára előirányzott homlokzati restaurálásnak, amelyhez kapcsolódva felújítják az orgonát és az elavult, túl sok energiát fogyasztó világítást is.

A csere nem érinti a Notre Dame valamennyi harangját. A nagy 1681-es Bourdon Emmanuelt - amely a déli toronyban lakik és Európában az egyik legszebbnek számít - megőrzik. Ez a bronzhangszer kong a legfőbb vallási szertartások, a pápai látogatások, az államfők temetése és a legfontosabb ünnepi megemlékezések alkalmából. Amikor II. János Pál pápa 2005-ben, 84 éves korában meghalt, a Bourdon Emmanuel 84-szer kondult meg.

Gilibert és mások véleményével ellentétben a szakértők zöme csak ezt az utóbbi mestermunkát tekinti igazán történelmi fontosságúnak. A kisebbeket a 19. században öntötték, ami sok francia történész szerint még igen közeli. Fémanyaguk gyenge minőségű, hangjuk diszharmonikus - állítják a fanyalgó kritikusok.

A történelmi harangoknak mintegy 80 százaléka eltűnt az 1789-es nagy francia forradalom nyomán. "1856-ig a megmaradt harang csak riasztásra szolgált - elevenítette fel Jacquin atya. - Csak vész esetén szólalt meg, például járványok jelzésére."

A forradalmárok lefoglalták az Emmanuel harangot, de szerencsére nem semmisítették meg. 1802-ben aztán Bonaparte Napóleon óhajára visszahelyezték a déli toronyba. 

1856-ban III. Napóleon császár négy harangot ajándékozott a Notre-Dame-nak fia keresztelője alkalmából a forradalomban elvesztettek pótlására. Jacquin atya abban reménykedik, hogy rekonstruálható lesz az eredeti harangok 17. századi minősége, és "visszanyerhető az 1789 előtti harmónia". A vállalkozáshoz az információkat abból az archívumból nyerik, amelyet Eugene Viollet-Le-Duc, a 19. század híres építésze hagyott hátra.

A világ zenéjét jelentik 

A katedrális 1945-től 1965-ig tartott restaurálásának egykori irányítója ugyancsak az épület hajdani harmóniáját kívánta újjáteremteni. Helyreállíttatta a haranglábat és lyukakat fúratott a templom falaiba és gerendáiba, hogy megerősítse a torony teherbírását, de a tervvel végül felhagyott.

Az új harangok ugyanolyan súlyúak és átmérőjűek lesznek, mint a forradalom előttiek, és ugyanolyan hangot kell majd megszólalniuk, mint az ancien régime, a régi rend idején, de mélyebb rezonálással és halkabb tónusban. (Ennek a régi-új hangnak a mintája meghallgatható a Notre-Dame webhelyén).

Jacquin atya a Franciaországban még működő négy harangöntőtől fog ajánlatot kérni. Nemrég az Egyesült Államokban is járt, ahol szponzorokat keresett a restauráláshoz, az állam által nyújtott támogatás mellett ugyanis további összegekre is szükség lesz.

Az atya ambiciózus terve ellen sokan a világhálón emelik fel szavukat. A 48 éves Fernando Gabrielli szerint a meglévő harangok beolvasztása egyszerűen bűntett. "Ezek a harangok a világ zenéjét jelentik" - szögezte le a Párizsban élő brazil dzsesszénekes, aki az interneten hadakozik a "saját katedrálisának" tekintett székesegyház harangjaiért. Ghislaine Avan 47 éves koreográfus-táncosnő a Notre-Dame harangjait mobiltelefonjának csengőhangjaként használja. "A harang rezonanciát, dalt és vibrációt jelenít meg, kicserélni őket teljes nonszensz" - magyarázta.

Ám Philippe Paccard, az 1796-ban alapított, a mai Franciaországban legrégibb múltra visszatekintő harangöntöde tulajdonosa világossá teszi, hogy a hagyomány szerint a harangöntők sohasem újítják fel azonos formában a régi harangokat. 

"A harangok hasonlítanak az emberekhez - fejtette ki a Fonderie Paccard főnöke. - Élnek, és aztán eljön a nap, amikor a múltba tűnnek."

(MTI-kbd \ krp)