színes, magyar filmdráma, 88 perc, 1976 

A filmről röviden:

Valamikor az 1830-as években Farkas Csapó Gyurka megszökik a börtönből és visszatér a karcagi pusztákra. Bosszút akar állni feladóin és segít a pásztoroknak, akiket a vármegye sanyargat. Amikor gyilkosságra kényszerül, megindítják ellene a végső vadászatot...

Ez a film – az első eastern – 1976-ban, az ellenreformok mélypontján, az 1956-os forradalom 20. évfordulóján, az elnyomás elleni kódolt lázadáshoz még messzebbre nyúlt vissza az időben, mint Az ötödik pecsét...

A filmről bővebben:

A hetvenes évek magyar filmjének érdekes kezdeményezése volt az eastern. A spagetti westernekből kiindulva az eastern a jól ismert dramaturgiai és formai western-elemeket használta, alakította át a maga céljainak megfelelően. A vadnyugati környezet helyett a XIX. századi magyar pusztán játszódik, de messze nem csak arról a korról és helyről beszél...

Konfliktusaiban a Kelet–Nyugat szembenállás, a “vadak” és a “civilizáltak” ellentéte helyett a régi és új, az elmaradott és a modern ütközése jelenik meg. A törvényenkívüli itt a betyár, a sheriff pedig a csendbiztos. Ők a főszereplők, de az eastern fontos kérdése a szabadságért küzdők és az elnyomók mindennapi harca. Az eastern tehát kétarcú: nem csak a törvényen kívül álló, magányos pisztolyhősök és a törvényt képviselő rendfenntartók harca, hanem az egyén és a hatalom örökös és aktuális konfliktusa a fő téma benne.

A Talpuk alatt fütyül a szél (1976) talán a legjobb eastern. Szomjas György megérezte, hogy a helyszín, a gyönyörű-kegyetlen magyar puszta kiválóan alkalmas kalandfilmes környezetnek. A nagyszerű végeredményhez a kiváló operatőri munka is hozzájárult, a film Ragályi Elemér egyik belépője lett a világ filmes felső köreibe. A karizmatikus főszereplők – Djoko Rosic (Farkos Csapó Gyurka betyárvezér) és Bujtor István (Mérges Balázs csendbiztos) szintén kitűnő párost alkotnak, mint ellenfelek. A többszörös árulás által bonyolított cselekmény és a vele ellentétesen lassú tempó, az aszimmetrikusan elosztott akciójelenetek és a szereplők közötti bonyolult viszonyrendszer végig fenntartja a nézők érdeklődését. A pisztolypárbajok nem csak feszültséget keltenek, de néha mosolyt is fakasztanak – ahogy önreflexív posztmodern filmhez ez illik is. A westernbeli emblematikus összecsapások ritualizáltsága és a szokásos hihetelen-ceremoniális kocsmai verekedések paródiája hallatlanul komikus – a néző többször nem tudja kacagását visszafojtani. Még jobban sikerült az üldözések kifigurázása: amikor hajsza közben mindkét fél megáll, megteszik, amit meg kell tenni és folytatják a rohanást életre-halálra...

A mívesen elkészített "műfaji művészfilm" többféle értelemben is kétfedelű: egyszerre mosolygós-hideglelős kalandfilm és veretes, de mégis élő néprajzi tabló, avagy titkos rendszerkritikai üzeneteket hordozó, de azért közérthető elemző alkotás. Egy Jancsó-parabola és egy magyar western egyben – a Szegénylegények eredményeit tisztelegve integrálja a populáris műfaj keretei közé. Szomjas György filmje egyszerre néprajzi hitelességű, dokumentumanyagokra támaszkodó, analitikus összegző munka és romantikus-nosztalgikus-humoros szórakoztató film. A hitelesség, a történelmi hűség egyszerre van jelen a western költészetével – a mitológia a könnyed és mégis fajsúlyos Talpuk alatt fütyül a szél minden pillanatát átlengi. A múltban játszódó hiteles története, a hatalom és egyén konfliktusait kutató tematikája áthallásossá teszik a művet – 1975-76-ban készült, a szocialista ellenreformok mélypontján... 

Szomjas György alap-easternje nem indított útjára egy termékeny műfajt. A Rosszemberek (1978) még elkészült, majd “le kellett menni kutyába” – elindult egy újabb MSz(M)P project, az ún. rendszerváltás…

Seres Sándor

A vetítések utáni elemzésre és vitára mindenkit szeretettel vár Bárdos Csaba, a sorozat szerkesztője és a filmklub vezetője.

A CIN-KE - CINema Kulturális Egyesület (cin-ke.fw.hu, cin-ke.atw.hu) és az MKVM közös rendezvénye.

2011. október 26., szerda, 18.30 

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum 

1036 Budapest, 

Dugovics Titusz tér 13-17. 

(Az Óbudai Társaskörrel szemben.)

FILMKLUB A MÚZEUMBAN

Posztmodern és szocreál!

A vetítések helyszínét adó varázslatos, ódon épület - melyben Krúdy is élt haláláig - olyan szelete az eltűnt Óbudának, amely kis maradványként dacol az új idők szeleivel. A tőszomszédságában már a hetvenes évek betonházai, illetve szocreál középületek találhatók az ötvenes évekből. 

Miként épített örökségünkön, úgy mindennapi, használati tárgyainkon is megfigyelhetők ezek a hegek, csorbák. 

A celluloid szintén különböző hatásoknak volt kitéve a mindenkori autokrata hatalom részéről. Mit tudtak átmenteni a nagymesterek és a fiatal "új hullámosok" a két háború között virágzó és aranykorát élő magyar mozgóképes kultúrából? Mi volt rossz és mi volt komoly érték? A XIX. század közepétől az 1970-es évek végéig ívelő filmes történetekkel ezekre a kérdésekre is keressük a választ. Minden második szerdán 18:30-tól új helyszínen, egy régi világ díszletei között...