1

 

Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,

Ha most kicsit halkabban élek.

Halkabban élnek a felhők is,

Meg a halottak, meg a rétek.

 

Győzni épp oly szép, mint a virág,

De én az uccákon lődörgök,

Vagy esőt hallgatok szobámban

S nagyon hallgatok, hogyha dörgött.

 

Ezüstös lesz majd nagy szivetek,

Bárha a győzők ti maradtok,

Zászlótok is ezüstté őszül

S egyszer győzni is elfáradtok.

 

Csatazaj mögött eljön halkan

Hozzátok is az ezüst élet.

Nagyon halkan élnek a felhők,

Meg a halottak, meg a rétek.

 

 

2

 

Nagycsöndű, komoly kisértet kisér

S hová lépek, kibú a föld alól -

Az árnyékom, mely mindenütt követ

S találkozunk is egyszer valahol.

 

Olyan szép dolog elfáradni és

Pihenni, mit nem ad se harc, se más,

Kedves árnyékban leheverni, le

S bennünk eleve ott a fáradás.

 

Bennünk eleve ott a fáradás, 

Mely a szűz hónak testvére lehet -

Ha nagyon fázik már a föld, lehull,

Csak hull a hó s új tavaszig befed.

 

Egy télestén a földet csöndesen 

Betakarta a fáradtság, a szent,

Az én szavammal együtt, hisz az is

Végtelen hideg világban kereng.