Az Isten itt állt a hátam mögött 

s én megkerültem érte a világot 

…………………………………………… 

…………………………………………… 

Négykézláb másztam. Álló Istenem 

lenézett rám és nem emelt föl engem. 

Ez a szabadság adta értenem, 

hogy lesz még erő, lábra állni, bennem. 

Úgy segített, hogy nem segíthetett. 

Lehetett láng, de nem lehetett hamva. 

Ahány igazság, annyi szeretet. 

Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra. 

Gyönge a testem: óvja félelem! 

De én a párom mosolyogva várom, 

mert énvelem a hűség van jelen 

az üres űrben tántorgó világon.