Hiába minden, - egyre romlik 

A lelkem: Isten hangszere.

A nyűtt idegek húr-hálózatán 

Sátán vonója siklik, siklik,

S dallamtalan, kietlen hangzavar 

Kavarog a nyomán.

Én Istenem, én Hangszer-készítőm,

És legfőbb Mesterem,

Te tudod: jót akartam, 

Ne hagyj el engemet.

Ha máskép nem lehettem a Tied: 

Az örökkévalóság szirtfalához 

Vágd hozzá méltó haragodban 

Méltatlan hangszered!