Én Istenem, gyógyíts meg engemet! 

Nézd: elszárad a fám

A testem-lelkem fája...

De épek még a gyökerek talán. 

A tompa, tunya tespedés alatt, 

Gyökereimben: érzem magamat, 

És ott zsong millió melódiám.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet! 

Hiszen - nem is éltem igazában. 

Csak úgy éltem, mint lepke a bábban, 

Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben: 

Rólam gondolt roppant gondolatod 

Torz árnyékaképpen.

Egy kóbor szellő néha-néha 

Valami balzsam illatot hozott. 

Akkor megéreztem: ez az élet,

S megéreztem a Te közelléted, -

S maradtam mégis torz és átkozott.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet. 

Én szeretni és adni akarok:

Egy harmatcseppért is - tengereket. 

S most tengereket látok felém jönni, 

És nem maradt egy könnyem - megköszönni.