Ambrosia eleget tudott. Habozás nélkül hitelt adva Ximenes előadásának, megállapította, hogy az örök életet adó elixír két személyre is hatásos. Hogy aki másodszor használja, az sem hal meg attól, sőt száz esztendeig él, és csak Isten különös kegyelméből hagyja el ezt a nyomorult világot.

Nagy megnyugvást érzett. Ha először ő használja az elixírt, a hatás: örök fiatalság és örök élet kéje. Alfonso is örökké fog élni, azonban éppen úgy öregszik, mint egy közönséges halandó. Ez a legszebb és legmegnyugtatóbb megoldás.

Két hét alatt felhasználta Galeotto balzsamjának felét. Utána két napig ájult szenvedésben feküdt az ágyban. Férje, az udvar, a király halálosan megrémültek. Doktorok jártak ki és be Ambrosia ágyasházába. De senki sem tudta felébreszteni. Ekkor Galeottót hívatták a király parancsára.

- Mentsd meg őt! - szólt a király reszkető hangon, könyörögve és fenyegetve egyszerre.

Galeotto lehajtá a fejét.

- Uram, nagy dolgot parancsolsz.

- Tudom - felelte Ferdinánd -, a jutalmad is nagy lesz.

- Kis villát szeretnék Mallorca szigetén, az akác-, mandula-, eper- és narancsfákkal övezett Pálma városának közelében.

- Megkapod.

- De kis szőlőt is hozzá, gyümölcsössel és olajpréssel, hogy ott tölthessem gondtalanul békés öregségem napjait.

- És még száz velencei aranyat - tette hozzá a kegyes király.

- És?

- Hátasparipát, szerszámmal, fegyverrel, ahogy lovaghoz illik, Marzio.

- És halálom után?

- Márvány síremléket a pálmai templomban.

A tudós szomorúan csóválta a fejét.

- Özvegyeimről és gyermekeimről vajon ki fog gondoskodni, felséges uram?

- Tudtommal nincs feleséged, Marzio.

- De lehet - válaszolta gőgösen a tudós.

- Ő az én pártfogoltam lesz - szólt a király ünnepélyesen...

Galeotto elment a beteghez. Megnézte. Keresztet vetett rá, és mindenkit kiküldött a szobából. Leült a padlóra, és kabalisztikus kísérleteket végzett egy nagy fehér pergamenlapon. A maga és Ambrosia nevéből tennurát készített. Ehhez a hetedik Saphirosnak, a férfias szilárdságnak és a nyolcadik Saphirosnak, a passzív női hatalomnak segítségét kérte. Majd a két név betűit sorban egymás alá írta, végül az egyik sor mindegyik betűjét a másikkal helyettesítette. Ezt huszonnyolcszor megismételte, s ezalatt az égen feltűnt a Hold nyájas arculata. Galeotto a Hold felé fordult, s egy tányéron valami furcsa anyagot vett elő, mely kiszárított béka fejéből, bika szemeiből és fehér mák magvából, tömjénből és lúdvérrel leöntött mirhából készült keverék volt. Ezt meggyújtotta, és először a Hold, aztán Ambrosia felé lóbálta kabalisztikus szavak kíséretében.

- Ambrosia, tied az örök élet titka - suttogta végül az ájult hölgy felé.

A hercegnő felemelkedett, és csodálkozva nézett maga körül.

- Te vagy az, Marzio? Mi történt velem?

- Halhatatlanná lettél, drága szép madonnám!

- Megtörtént a csoda?

Galeotto boldogan bólintott. 

Ambrosia kiugrott az ágyából, és határtalan erőt, egészséget és rugalmasságot érzett minden tagjában.