Nem szabad azt hinni, hogy Galeotto csak el akarta csavarni a fejét donna Ambrosiának az örök élet meséjével. Az öreg tudós nem kérkedett, nem füllentett, nem zsarolt szerelmet, mert egyenes és őszinte lélek volt, habár az aranycsinálás terén meg is engedett magának némely szemfényvesztő furfangosságokat. A szerelmet Galeotto komolyan vette. Az örök élet titka pedig csakugyan a birtokában volt, mert ismerte - a korabeli asztrológusok, mágusok, alki¬misták és okkult doktorok közül egyedül ő ismerte - a XIII. században élt híres Raymondus Lullusnak, a minden titok királyának halál ellen való orvosságát.
Ez a Raymondus Lullus az úrnak 1235. esztendejében született. Aragóniai hidalgók ivadéka volt, és ifjú korában Barcelonában, a hódító I. Jakab udvarában élt. Harmincéves korában már világhírű mágus, kabalista, csodadoktor és álommagyarázó, csillagász és alkimista, aki halot¬ta¬kat szólaltatott meg, elemi csapásokat elhárított, kiirtotta a királyi palotából az egereket, és esőt támasztott, valahányszor az aragóniai mezőket eltikkasztotta a kánikula heve. Voltak neki tükrei, amelyekkel távoli városokat meg tudott gyújtani, a geometria és fénytan segítségével előidézte mérföldekre fekvő tárgyak képét, sziklákat mozdított ki helyükből, mocsarakat szárított fel tisztára a kabala számjegyeinek a segítségével, s hogy mindezt nem az ördög, hanem az emberi bölcsesség és tudomány segítségével csinálta, bizonyítja az, hogy V. Kele¬men pápa, miután gondosan megvizsgálta e nevezetes ember életét születésétől a haláláig, Raymondus Lullust a boldogok soraiba iktatta.
Ez a nagy tudós, miután születése helyén, a Baleári szigetcsoporthoz tartozó Mallorcán több hónapig vezekelt, felmászott a sziget közepén végighúzódó Porfir-hegylánc csúcsára, ott állt a hegyfokon, bozontos hajába belemarkolt a szél, nagy hullámok csapódtak a szikla lábaihoz, ég, víz, levegő egybeolvadt, egymást ölelgette, csókolgatta, és Raymondus Lullus úgy érezte, hogy eggyé lett az Alkotóval. Érezte, hogy mágikus tudományának eljutott a zenitjére. Érezte, hogy uralkodik és parancsol, teremt és rombol, ahogy jókedvének tetszik, és felforgatja a természet törvényeit, megállítja az időt, és elűzi a földről a Halál hatalmát, csak akarnia kell.
Raymondus Lullus itt találta meg az örök életet adó csodaelixírt, amelynek az Ars Magna Lulli című könyvében receptjét is adja. Az elixír aloé, mirha, sáfrány, kénsav, narancshéj, higany, szegfűszeg és kömény párlatából készül, amelyet kakastejjel kell keverni az év leghosszabb éjszakáján tíz ártatlan leánykának. Az elixírt egy év alatt tizenkétszer kell kenés és belélegzés útján használni annak, aki le akarja rázni magáról a halál bilincseit.
Raymondus Lullus először magán próbálta ki az elixír hatását. Aztán egy udvarhölgyet ajándékozott meg a mágia e hatalmas vívmányával. A hagyomány itt egymásnak ellentmondó változatokat jegyzett fel az Ars Magna Lulli történetében. A legkomolyabb forrás szerint, amelynek Galeotto is gondolkodás nélkül hitelt adott, a megajándékozott udvarhölgy az elixír használata után egy évre meghalt. Raymondus Lullus kétségbeesett. Vándorbotot vett a kezébe, és bekopogtatott a lovagok és püspökök udvarába, amint azt VIII. Bonifác pápa, III. Fülöp francia király, IV. Sancho kasztíliai fejedelem és I. Edvard angol uralkodó krónikásai feljegyezték. Űzte, hajtotta a bánat és a lelkifurdalás.
Kereste a mágusokat, a kabalistákat, hogy a világ minden tudományát kimerítve megtalálja a magyarázatát annak, miért halt meg az elixírtől az isteni señora. Végül egy ír félszigeten aznap, amikor a Hold a Skorpió jegyében állott, kéthónapi koplalás és elmélkedés után, kabalisztikus betűösszerakások alkalmával kiolvasta a mágia könyvéből, hogy az örök életet adó kvintesszencia csalhatatlan orvosság ugyan a Halál megsemmisítő ereje ellen, de egy embernek csak egyetlenegyszer szabad igénybe venni a csodatevő elixírt. A második esetben nem életet, hanem halált ad annak, aki felhasználja.
Raymondus Lullus élete ettől fogva a bánat és vezeklés szent határtalanságában emésztődött. Siratta szerelmes hölgye halálát és a maga halhatatlanságát. Végzete, hogy nem tudott meg¬halni, napról napra jobban elgyötörte. Kereste és könyörögte a halált, számtalan kalandban vett részt, harcolt a hitetlenek ellen, sokszor elfogták, megostorozták, éheztették, beásták a homokba övig, és meztelen testtel kitették az ég éhes madarainak, a kóborló sakáloknak, a mérges viperáknak prédául, a marokkói parton egy szál deszkára kötözték a kalózok, és nem tudott meghalni.
- folytatjuk -