Antinoosz ettől a naptól kezdve - ha csak a császártól elszabadulhatott - itt barangolt órákon keresztül a király gyönyörének szigetén és leste, leste aggódó szívvel, vajon viszontlátná-e azt a tüneményes szép egyiptomi papnőt, aki most már egészen betöltötte az ő szívét?

A császár gyakran nyugtalankodott is az ő kedvelt apródja miatt, aki folyvást szomorú volt és egyre zaklatta kérdéseivel, hogy hol kóricál az esze? Talán megbabonázta valamelyik egyiptomi isten? Vagy tán beleszeretett az aranykoszorú nagy királynőjébe? Antinoosz kitérő választ adott; de lobogó lelkében szebbnek találta Kamta hercegnőt az aranykoszorú nagy királynőjénél is. Azonban nem adatott meg neki, hogy Ízisz papnőjét viszontláthassa. Hiába barangolt mindennap a király gyönyöreinek szigetén. A papnőnek nem volt szabad idegen férfiú előtt mutatkoznia.

Egy napon a császárral együtt Memnon zengő szobrához ment. Csodás érzéseket csalt ki az ifjú szívéből a kőszobor belsejéből hajnalhasadtával megszólaló panaszos siralom. Mintha egy húr pattanása sírna bele a levegőbe. Mintha Tithon és Aurora fiának, Memnonnak zokogása hallatszanék, aki anyját, Aurórát naponta üdvözli, amiért egykoron a lelkét szebb világba vitte magával.

Antinoosz szívébe mélyen belemarkoltak a kőszobor síró hangjai. Úgy érezte, hogy az ő lelkének a följajdulása szólal meg a lithos phtengomenoszból. Órákig elüldögélt a szobor lábához simuló Mut-em-na királynő térdén és nézte, nézte az üres messzeséget, a sárga sivatagot.

A császár és a felesége, Szabina belevésette a nevét a szoborba, látogatásának emlékezetéül. Antinoosz pedig egy verset karcolt bele, melyet az imádott nőhöz intézett:

Vidi pyramidas sine te, dulcissima Kamta,

Et tibi, quod potui, lacrymas hic moesta profudi

Et nostri memorem luctus hic scripsi querelam.

Azután egy nyári alkonyaton a kataraktákhoz ment, oda, ahol a legsodróbb a víz esése, még egyszer megcsókolta a karkötőt, Ízisz papnőjének isuirehjét és Kamta nevével ajakán beledobta magát a szent folyóba. Így lelte halálát Róma legszebb ifja, Hadriánusz császár kedveltje, az istenné avatott férfiszépség...

- folytatjuk -