Mintegy hét évtized után látogathatja a közönség az egykori Honvéd Főparancsnokság épületét a budai Vár közepén. Az egy év alatt megújult épület nyitóeseménye egy Zsolnay-kiállítás.
Az 1897-ben emelt épület felújítását Deák Zoltán tervezte. A Várgondnokság vagyonkezelésében lévő Főparancsnokságot kulturális, turisztikai célokra, rendezvényekre fogják használni, cél, hogy önfenntartó legyen. A 19. század végén Kalina Mór által tervezett négyemeletes, neoreneszánsz stílusú épület a második világháború végéig meghatározója volt a Dísz térnek. A Honvéd Főparancsnokság 1945-ben erősen megrongálódott, a háború után a sérült kupolát és a felső emeleteket 1962-ben visszabontották. Az épületcsonkot a következő évtizedekben többnyire raktárnak használták, belső udvarán karbantartó gépek, traktorok parkoltak.
A felújítás során kicserélték a teljes gránitlábazatot, eltűntek az 1944-1945-ös, majd 1956-os belövésnyomok a homlokzatról, az eredetileg körben látható Hatvannégy Vármegye címereiből a megmaradt 25-öt szintén helyreállították és visszahelyezték. Megújultak a vaskapuk, felújították a belső terek stukkóit, kandelábereit és szobrait. A 3300 négyzetméter alapterületű épületbe a nagyközönség az Egy zseniális család - Zsolnay című kiállítás megtekintésével léphet ismét, mintegy hetven év után először.
Az év végéig látogatható Zsolnay-tárlaton mintegy háromszáz művészi kerámia és porcelán látható. A kiállítást jórészt a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Párizsi Galéria által gondozott magángyűjtemény anyagából állították össze, külön egységként mutatják be az épületkerámiákat. Utóbbihoz kapcsolódnak az egykori gyárban gondosan vezetett úgynevezett terrakotta könyvek, amelyek közül egyet első ízben láthat a közönség. A kiállításhoz Mispál Attila rendező vezetésével rövidfilmek készültek, amelyekben színészek segítségével megelevenedik Zsolnay Vilmos, fia, Miklós, lánya, Júlia, valamint annak férje, Sikorski Tádé alakja is.
A modern magyar művészetben, építészetben és iparban egyaránt meghatározó szerepet játszott Zsolnay-család története a 19. század közepén kezdődött. A Zsolnay Vilmos által felvirágoztatott pécsi kerámiagyár világhírűvé vált, az épületkerámiák használata a szecesszió magyar építészetének egyik ékköve lett, számos technológiai újítás - köztük az eozin vagy a pirogránit - is hungarikummá tette a Zsolnay-porcelánt. Zsolnay Vilmos halálát követően gyermekei vitték tovább a gyárat. A történet nagyon fontos szakasza akkor zárult le, amikor a második világháború után a gyárat államosították és a Finommechanikai Művekhez került. 1995-ben privatizálták újra, azóta több tulajdonosa volt, 2010-ben pedig a gyár területének egy része kulturális negyed lett.
(MTI)