A hegytetőn ülve, fejét a pad támlájára hajtotta. Élvezte, ahogy a napsugarak által megszelídített szél az arcát simogatja. Feje felett egy piros papírsárkány repdesett önfeledten. A csöppnyi kápolna szeretet-árnyékot olvasztott maga köré. A város tompa moraja még ide is felhallatszott. A harang hallgatott. A város feszülten várta hangjának visszatértét.
Lassan a lépcsősor felé indult; ahogy alakja egyre távolodott, szíve közeledett a Nap felé.
