Életútja

1936. december 17-én született Buenos Airesben született ötgyerekes olasz emigráns családba. Apja Mario José Bergoglio vasúti munkás, anyja Regina María Sívori háztartásbeli volt. A Buenos Airesi Egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát, majd a papi szolgálat mellett döntött, belépett a villa devotói szemináriumba, és 1958. március 11-én megkezdte a noviciátust a jezsuita rendben.  Humán tanulmányokat folytatott Chilében, majd hazatérve 1963-ban filozófiai licenciátust szerzett a san migueli Colegio Máximo San Joséban. 1964-től 1965-ig Santa Fében, 1966-ban Buenos Airesben tanított irodalmat és pszichológiát. 1967-től 1970-ig teológiai tanulmányokat folytatott a Colegio Máximo San Joséban, és itt újabb licenciátust szerzett. 1969. december 13-án szentelték pappá. 1970-1971-ben a spanyolországi Alcalá de Henaresben töltötte a harmadik probációs időt; örökfogadalmát 1973. április 22-én tette le. 1972-től 1973-ig novíciusmesterként szolgált, 1973-tól 1979-ig a jezsuita rend argentin tartományfőnöke volt. 1980 és 1986 között San Miguel szemináriumának rektora és egyidejűleg plébános volt. Doktori disszertációját Németországban fejezte be 1986 márciusában, ezt követően Córdobában szolgált gyóntatóként és lelkivezetőként.

1992. május 20-án kinevezték Buenos Aires segédpüspökének és Auca címzetes püspökének; június 27-én szentelték püspökké. 1997. június 3-án Buenos Aires koadjutor érseke, 2008. február 28-án érseke lett. 2005. november 8-tól 2011. november 8-ig az Argentin Püspöki Konferencia elnöke volt.

II. János Pál pápa kreálta és nevezte ki bíborossá 2001. február 21-én; római címteploma a S. Roberto Bellarmino lett. Bíborosként több posztot is betöltött a Szentszéken: tagja volt a Papi Kongregációnak, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációnak, a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának, a Pápai Latin-Amerika Bizottságnak és a Család Pápai Tanácsának. 2005-ben részt vett II. János Pál pápa temetésén, majd a sede vacante időszakában a bíborosok kollégiuma mellett régensként irányította a Szentszéket a konklávé megnyitásáig. A pápaválasztáson a kiszivárgott hírek szerint Ratzinger bíboros legesélyesebb ellenfele volt: egy bíboros névtelen feljegyzései alapján akkor az első választási fordulóban 10, a másodikban 35 és a harmadikban 40 szavazatot kapott, mielőtt Ratzingert pápává választották volna a negyedik körben.

2013. március 13-án közép-európai idő szerint 19:06 órakor választották meg a 266. pápának a konklávé második napján, az ötödik választási fordulóban.  A Szent Péter téren összegyűlt százezres tömeg üdvrivalgással köszöntötte Tauran bíborost, majd a néhány perccel később immár a fehér pápai ruhába átöltözött Bergoglio bíborost, vagyis Ferenc pápát, aki urbi et orbi - a városnak, Rómának és a világnak - mondott áldást a Szent Péter-bazilika erkélyéről. A vatikáni szóvivő elmondása szerint Assisi Szent Ferenc tiszteletére, mivel fontosnak tartja a szegények ügyét.  Így I. János Pál pápa óta ő az első, aki eleddig nem használt pápai nevet választott. Amennyiben azonban I. János Pál pápa kettős nevét nem önálló pápanévnek tekintjük, hanem – szándéka szerint – mint két közvetlen elődje (XXIII. János pápa és VI. Pál pápa) nevének felvételét, akkor 913-ban Lando pápa volt Ferenc pápát megelőzően az utolsó, aki olyan néven uralkodott, amilyenen előtte még senki.

A konklávé titkairól eddig annyi derült ki, hogy amikor Bergoglio megkapta a megválasztásához szükséges 77. szavazatot, a Sixtus-kápolnába bezárt bíborosok tapsban törtek ki - számolt be a sajtónak Timothy Dolan New York-i érsek. Federico Lombardi szentszéki szóvivő szerint megválasztása után Ferenc pápa azt mondta a bíborosoknak: "Isten bocsássa meg nektek!"     Lombardi hozzátette, hogy megválasztása után Ferenc pápa a bíborosokkal autóbusszal tért vissza a Szent Márta-házba, nem külön autóval.  "Új pápa, új stílus. A vatikáni biztonsági szolgálatnak még meg kell szokni, hogy Ferenc pápa minél kevesebb korlátozást akar és minél közelebb akar kerülni az emberekhez" - fogalmazott a szóvivő.  Elmondta, hogy csütörtökön a pápa a vatikáni csendőrség autójával ment a Santa Maria Maggiore-bazilikához, kísérő járművek nélkül. Azt kérte, hogy miközben a főszékesegyházban imádkozik, hagyják nyitva a templom ajtaját, hogy bárki bemehessen.     A bazilikából a Vatikán felé visszatérve megállt a Casa del Clero római egyházi vendégháznál, ahol a konklávéba való bevonulásig lakott, és kifizette a számlát. Magával vitte azokat a ruháit és személyes tárgyait, amelyeket korábban ott hagyott, nem tudva, hogy ő lesz a pápa.

Szavai

Az új pápa első szavai a hívekhez:  „Testvéreim, jó estét! Tudjátok, hogy a konklávé kötelessége, hogy püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, a bíboros testvéreim a világ másik végére mentek el érte, de itt vagyunk. Köszönöm a fogadtatást. A római egyházmegyei közösségnek megvan a püspöke:  köszönöm! Először is imádkozni szeretnék emeritus püspökünkért, XVI. Benedekért. Imádkozzunk érte együtt, hogy az Úr megáldja és a Szűzanya oltalmazza. (...) Most pedig induljunk el ezen az úton: a püspök és a nép közös útján. A római egyház útja ez, azé a városé, amely a szeretetben minden egyházat vezet. A testvériség, a szeretet, a köztünk lévő bizalom útja ez. Imádkozzunk mindig egymásért, kölcsönösen. Imádkozzunk az egész világért, azért, hogy széles körű testvériség valósuljon meg.”

Nézetei, életmódja

Teológiai kérdésekben konzervatív álláspontot képvisel. Fellép a társadalmi igazságtalanságok ellen, kiáll a szegények és az elesettek mellett. Bíborosként gyakran hangsúlyozta a társadalmi befogadás fontosságát, közvetetten kritizálva a kormányokat, amelyek nem szentelnek elég figyelmet a társadalom peremén élőkre. Intelligenciája, szerénysége és lelkipásztori munkája miatt tisztelet övezi, az egyház körüli botrányokban érintetlen. Elemzők szerint alkalmas lehet a vatikáni bürokrácia megreformálására. Kedveli az operát és az irodalmat, érdekli a labdarúgás és jól úszik. A spanyolon kívül olaszul, latinul, franciául, németül és angolul beszél. Egyszerű életmódot folytat. Érsekként sem tartott autót, ehelyett tömegközlekedéssel járt; ha Rómába kellett utaznia, turistaosztályon repült. Szerény lakásban lakott az érsekség épületében; elődje bíborosi öltözetét használta, de szívesebben járt egyszerű fekete öltözetben.  Ez a szerénysége a pápává választása után is megmutatkozott.

(MTI,wikipédia)