Papírfecnikre írt értesítéseket dobtak ki a vagonokból 

A deportálások tényét nem verték nagydobra, mégis rövid időn belül szájról-szájra terjedt a hír: viszik kifelé az embereket a Szovjetunióba. 

A deportáltak környezete előtt nem lehetett eltitkolni, és nem is lehetett szépíteni a dolgot, hiszen mindössze 11 évre voltunk a "málenkij robotba" történt elhurcolásoktól. A marhavagonokban, ponyvás teherautókban utaztatott emberek papírfecnikre írt értesítéseket dobtak ki a lakott helyek közelében. 

A magyar hatóságok végig tagadták, hogy tudtak volna a deportálásokról, de ez a dokumentumok tükrében egyértelműen hazugság volt. A Veszprémbe visszaküldött forradalmárok iratanyagából például kiderül, hogy a megyei börtön egyik tisztje írásban igazolta, hogy átvette a foglyokat egy szovjet alezredestől: "A fenti 30, azaz harminc személyt és személyi okmányaikat átvettem. A kísérő személyzet és a fogva tartásuk alatt az őrző személyzet ellen kifogást, panaszt nem emeltek." (Azt próbálták volna meg!)

A deportált embereket kopaszra nyírták, és kihallgatták őket a forradalom napjai alatt végzett tevékenységükről. E kihallgatásoknak durva volt a hangnemük, de kínzásokról, verésekről nem számoltak be a visszatértek. Azokról a kísérletekről viszont sokan beszéltek, hogy valótlan eseményeket tartalmazó jegyzőkönyveket akartak velük aláíratni. 

A tolmácsolást kárpátaljai magyarok látták el, sokszor úgy fordítva le a deportáltak által elmondottakat, hogy azok csak a legszükségesebb mértékben terheljék őket. Ez a megoldás természetesen nem jöhetett számításba akkor, amikor magyar ÁVH-sok is részt vettek a vallatásban. Nyíregyházáról és a határ közeli városokból negyven ávós és pártfunkcionárius menekült ki ugyanis korábban, amikor égni kezdett talpuk alatt a talaj. Egy nyíregyházi tiszt a menekülése előtt cédulán kérte itt maradó beosztottait, hogy az ügynöklistára nagyon vigyázzanak, nehogy nyilvánosságra kerüljön...

Az egyre inkább nyilvánvaló letartóztatási műveletre fokozatosan fény derült, és egyre több tiltakozás hangzott el ellene. A záhonyi vállalatok munkástanácsai már november 15-én nyomatékosan kérték a kormányt, hogy hozassa vissza a városból elhurcoltakat. Mivel a KGB által kitűzött cél, a felelősségre vonások megalapozása megvalósult, a visszaszállítás az év végéig meg is történt. 

1957. január elején már mindenkit visszaadtak a magyar hatóságok kezébe. Az már egy másik történet, hányan kaptak sok évi börtönt a kommunizmus nagy országába történt "kirándulásuk" után.

(MTI- pgf \ krp \ bsa)