Egy időben azzal, hogy a Szovjetunió 1956. november 4-én hadüzenet nélkül támadást indított Magyarország ellen, működésbe lépett a szovjet állambiztonsági szolgálat, a KGB titkos akciója is. Már ezen a vasárnapon elkezdték a magyar forradalomban exponált személyek deportálását Kárpátaljára. A művelet november közepén érte el tetőfokát, amikor egy nap alatt 136 új letartóztatott érkezett az ungvári börtönbe.

A mintegy ezer embert érintő letartóztatássorozat része volt a hadműveletnek. Az akciót a Kárpátalján e célra létrehozott politikai főhadiszállás irányította, amely még jóval a forradalom leverése után is szervezte a forradalmárok elfogását és megbüntetésének előkészítését. Az ungvári II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola kutatói számára felhasználhatóvá vált titkos iratok abból a mintegy 30 kötetnyi, több ezer oldalas anyagból valók, amelyeket Ukrajna Állambiztonsági Hivatalának (ma: Ukrán Nemzetbiztonsági Hivatal) archívumában őriznek.

A pártvezetők megmondták, hogy kik azok, akiket el kell vinni

Félelmetes kép alakult ki arról, hogy milyen volt 1956-ban, ha egy birodalom visszavágott. A deportálások már november 4-én megkezdődtek. Az elsők között vitték el a záhonyi állomásfőnököt és egyik beosztottját, akiknek tevékenysége szálka volt a megszállók szemében. Ugyanis az ottani vasutasok figyelmeztették először a magyar kormányt, még jóval november 4. előtt, hogy mennek ugyan kifelé a szovjet tankokkal teli szerelvények, de jóval többen igyekeznek befelé. Egyszerűen arról volt szó, hogy a Magyarországról színleg távozó harckocsikat a Szovjetunió területén visszafordították. 

A záhonyiak egyébként korábban is karakánul viselkedtek. Egy vasutast például - még 1956 előtt - kémkedésért ítéltek el, mert feljegyzéseket készített arról, hogy hány vagon ment kifelé az országból, és hány jött befelé

Ahogy teltek-múltak a napok, egyre több deportált került ki Magyarországról. A fő cél az volt, hogy elfogásukkal biztosítsák: a majdani felelősségre vonás elől ne tudjanak elmenekülni az érintettek. A letartóztatások vezérelve abban foglalható össze, hogy lehetőleg mindenkit kapjanak el, aki részt vett a harcokban. Ez sokszor úgy történt, hogy a bevonuló csapatok elfogták az adott település vagy megye teljes forradalmi bizottmányát, majd az invázió után visszamerészkedő korábbi pártvezetők megmondták, hogy kik azok, akiket el kell vinni. Debrecenben például a vármegyeházán foglyul ejtett bizottmányi tagokhoz behoztak egy korábban a szovjet repülőtérre menekült pártvezetőt, aki az épület pincéjében fogvatartottak közül sorra rámutatott azokra, akiket aztán elhurcoltak.

(MTI- pgf \ krp \ bsa)