Márai Sándor: Napló 1943-1944
Részletek a könyvből:
„Ha egy író akarattal hallgat –tehát nem lustaságból, vagy tehetetlenségből, hanem szándékkal, pedagógiai célzattal-, hallgatása csaknem jobban nyugtalanítja az embereket, mint mindaz, amit mondott addig.”
„Az állatok bölcsebbek, mint az emberek, mert nem vágynak távoli dolgokra. A fák bölcsebbek, mint az állatok, mert nem vágynak semmire, csak lenni akarnak. A felhők bölcsebbek, mint a fák, mert lenni sem akarnak.”
„Mi az író? Egy ember, akiben a libidó, az élet árama erősebb, mint sok más emberben. Ezt az áramot le kell vezetni, ezt a töltést időnként ki kell kapcsolni. A szellemi alkotó munka feszültségével töltött ember legtökéletesebben a munkában vezeti le ezt az áram-többletet. (Más talán az ágyban, vagy agressziókban…) Meghal és megreped, ha nem tudja munkává alakítani át ezt az áramot. A rossz író kalandot és élményt keres a világban: azt hiszi, akkor majd tud írni. A jó író csak akkor menekül a világhoz, ha gyöngének érzi magát a legnagyobb kaland, a munka feszültségének elviseléséhez.”
„Az emberek az igazságot csak egészen híg oldatokban bírják elviselni: az életben éppen úgy, mint az irodalomban, nyers és néha halálos méreg az erősen adagolt igazság. A legegyszerűbb igazságot akkor bírják csak el –különösen az irodalomban!-, ha a hígítás mértéke egy az ezerhez. Mint a hasonszenvi gyógymód orvosszerei, az igazság is ezerszeres oldatban adagolható csak.”
„Soha ne felejtsük el, hogy a halott Tolsztojt egy megvadult bürokrácia ezzel a címkével küldte haza családjának: Cím: Tolsztoj család. Csomagolás: láda. Tartalma: egy hulla”
„Mert a művész nem a valóságot ábrázolja, hanem azt a látomást, melyet a valóság élménye kelt az emberi lélekben. Ez a többlet a művészet.”
„Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. Hinnem kell benne, hogy ’madárka tolla se hull ki’ az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni; Isten reám is bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít. A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve Istenre bíznak mindent: a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak.”
„Mind jobban hiszem, hogy a legtöbb, amire ember képes, az igazi emberi hősiesség nem más, mint a föltétlen, alkura képtelen pártatlanság. Ez az igazi emberi nagyság.”
„Már nem szeretem a ’bátor’ embereket, gyanakvással szemlélem őket. Kínjában mindenki bátor, a gyáva is, ha itt a pillanat. A szívós embereket szeretem, akik végül is teljesítik azt, amire vállalkoztak; s közben talán nem is olyan bátrak.”
„Aki elhallgat, ne jelentse be kürtökkel, hogy elhallgat. Úgy kell elhallgatni a világban, hogy nesze se legyen.”
„A szeretők jól teszik, ha az első csók után eltávolodnak egymástól; időben és térben elhúzódnak egymás közeléből, magukba néznek, várják a hatást. S csak aztán közelednek megint, napok múltán, mikor ez a hatás csakugyan jelentkezett: tehát nem a pillanat beszél hozzájuk, hanem a hatás, melyet a csók –ez a legemberibb cselekedet- lelkükben és testükben elindított.”
„Miért csodálkozunk az emberek érzékenységén? Ahogy minden félhangot meghallanak, ami nem méltányol, nem ismer el, vagy éppen bírálni mer? Az állatok –legalábbis a domesztikált állatok- éppen ilyen érzékenyek. Kutyám egy rossz szóra félnapig sértődötten elvonul, nem eszik, morogva lapul. A lovak még sokkal érzékenyebbek. Minden élőlénynek szeretet kell és elismerés –s természetesen nem hajlandó semmiféle szerződéses viszontszolgáltatásra.”
„Aminek értelme van, az már megalkudott valamivel.”
„Az ember csodálatos ösztönnel keresi meg az élethelyzetéhez illő, időszerű olvasmányt.”
„S az ember akkor a legtöbb, mikor legyőzi magában a türelmetlenséget és udvarias.”
„Felfoghatatlanul nagy dolog élni.”